Lakat Erika (szerk.): Patikaköszöntő. 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 58. (Székesfehérvár, 2016)
Krizsány Anna: A fehérvári csodapatika. Közművelődési és múzeumpedagógiai tevékenység a Fekete Sas Patikamúzeumben
Krizsány Anna A FEHÉRVÁRI CSODAPATIKA Közművelődési és múzeumpedagógiai tevékenység a Fekete Sas Patikamúzeumban Nem egyszerű dolog címet adni egy olyan előadásnak, ami arra hivatott, hogy összefoglalja Székesfehérvár egyik legpatinásabb kiállítóhelyén, a Fekete Sas Patikamúzeumban folyó közművelődési és múzeumpedagógiai munkát. A cím magyarázatához vissza kell lépnünk a 2010. évbe, amikor „Csodapatika - az alkimistáktól a természetgyógyászatig címmel, Európai Uniós pályázat keretében lehetőségünk nyílt jelentősebb fejlesztésre, egy komplex program kialakítására. A pályázat elsősorban rendezvények, főként múzeumpedagógiai programok megvalósítását célozta, és nagy szakmai áttörést jelentett számunkra a közönség felé való nyitásban. A cím tehát innen adódott. E tekintetben a cím többrétegű: egyrészt maga a patikamúzeum, ami megjelenésében is csoda, másrészt a patikusmesterség titokzatos világa, s ami előadásom szűkebben vett témája, - a harmadik réteg — a mindezekre építő múzeumi közművelődési program. Miért különleges ez a patika? Ha a patika valós korát szeretnénk meghatározni, nincs egyszerű dolgunk, hiszen több épületben, több tulajdonos által működtetve ért meg mára 327 évet 1688 óta, amikor először említik a források. A neve sem volt mindig Fekete Sas patika, csak a jezsuiták utáni tulajdonosa, Walter Ferenc nevezte el így. Összesen 283 évig működött, ebből 28 évig a jezsuiták tulajdonában. 109 éven át, 1797-ig a megye első és egyetlen patikája volt. 1971-ben bezárt, szerepét a mai Országzászló Patika vette át. Négy év múlva, 1975-ben - a berendezés restaurálását követően - már múzeumként nyílt meg a Fekete Sas. A patikamúzeum bemutatását célzó közművelődési munka hosszú ideig a tárlatvezetésekre szorítkozott, valamint a kézbe adható magyar és idegen nyelvű ismertető lapok, füzetek és katalógusok voltak a közönség tájékoztatásának eszközei. Az officina mögötti kiállító térben különféle témájú kamarakiállítások kaptak helyet, kezdetben a „Hónap tárgya” címmel egy-egy jelentős, ám addig raktárban őrzött, vagy éppen frissen múzeumban került műtárgy havonta váltakozó bemutatásával. Ezt később évente 4-5 alkalommal megrendezett, kisebb tematikus kiállítások váltották fel. Ezek között azonban A gyógy- és fűszernövényekből összeállított növénysimogató a patikamúzeum bejárata mellett, Fő u. 5. 59
