Lakat Erika (szerk.): Patikaköszöntő. 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 58. (Székesfehérvár, 2016)
Szima Viktória: A Fekete Sas, a vármegye első patikája
gyógyszertáraink a XIV-XV. században létesültek (1310-Pozsony, 1442-Bártfa, 1499- Körmöcbánya6). A városiasodás magával hozta a nyilvános patikák igényét,7 amelyet már a polgári közönség is látogathatott.8 Székesfehérvár esetében bizonyíthatóan csak jóval később, a XVIII. században jelennek meg a nyilvános gyógyszertárak. A patikusok kezdetben céhekbe tömörültek, ez egyfelől érdekvédelmet jelentett, másrészt a gyógyszerészi képzés is e céhes kerek között valósult meg. A legmagasabb szintű képesítést, az úgynevezett „magister” fokozatot az egyetemek orvosi karán, egy kijelölt orvosi bizottság előtt lehetett megszerezni.9 A hazai gyógyszerészet fejlődésének - Fejér megye és Székesfehérvár vonatkozásában különösen - a török uralom vetett gátat. A hódoltság korának végéig fordítsuk figyelmünket a Habsburg Birodalom nyugati része (Bécs) illetve a Felvidék és Erdély felé. Az 1650-es évektől indult meg a gyógyszerészképzés a bécsi és prágai egyetemek orvosi karain. Érdemes megjegyezni, hogy a hódoltság idején a felvidéki és erdélyi gyógyszerészek továbbra is céhrendszerű képzésben vettek részt. A XVIII. századig speciális magyar törvény nem rendelkezett a gyógyszerészképzésről, majd csak 1774-ben rendezik a patikusképzés ügyét.10 A fenti események Székesfehérvár gyógyszerészeiére is hatással voltak. A város első gyógyszerészei közül többen a nyugati országrészről vagy a Felvidékről kerültek ide (például Sartory János - Pápa,11 Mallath Ferencz - Szomolnok, Hyll Mátyás — Bécs, Valter Ferenc — Pozsony). A XVII. század végére, a földrajzi és orvosi felfedezések révén számos új gyógyszeralapanyagra12 tett szert az európai orvostudomány. Mindezen ismeretek eljutottak 6 Grabarits István: Gyógyszertári kultúra Magyarországon. In: Fejezetek a magyar gyógyszerészet történetéből. 3. o. Online: www.gyogyszeresztortenet.hu/letolt/fejezetek_mgy_tortenetebol.pdf. Letöltve: 2015.02.11., 10:52 7 Kapronczay Károly: Gyógyszerészet a XIX-XX. század fordulóján. In: Fejezetek a magyar gyógyszerészet történetéből. 54-55. o. Online: www.gyogyszeresztortenet.hu/letolt/fejezetek_mgy_tor~ tenetebol.pdf. Letöltve: 2015.02.11., 10:52 8 A városok szabadon rendelkeztek a gyógyszertárak felett, a gyógyszerészek a város alkalmazásában álltak, bérüket a városi magisztrátus fizette. 9 Kapronczay Károly: Az orvostörténet és a gyógyszerészettörténet önálló diszciplínává válásánakföbb történeti adatsorai. V. fej. 1. o. Online: http://www.tudomanytortenet.hu/tankonyvek/az_orvostortenet_es_gyogyszereszettortenet. Letöltve: 2015.02.13., 11:06 10 A GeneraleNormativum (1770) mintájára 1774-ben meghatározták a gyógyszerészképzés normáját. Az egy éves képzés során latin nyelven kémiát, botanikát és gyógyszerismeretet hallgattak a diákok. A képzés végén záróvizsgát tettek. A vizsga és oklevél díját 82 Forintban határozták meg. 11 Pápán az első török ostromra 1543-ban került sor, a második támadásra 1555-ben. 1594-ben sikerült a töröknek a pápai várat elfoglalni. 1597. augusztusban a Miksa főherceg vezette sereg visszaszerezte a pápai végvárat. Még egyszer került rövid, mindössze másfél hónapi időre Pápa török kézre, 1683-ban. 12 Például a Valerius Codus-féle Dispensatorium 1666. évi kiadásában már megtalálható a perubalzsam, a jalappa gyökér és a kínafakéreg (másként kinin). A Dispensatorium több mint 1100 gyógyszer leírását tartalmazza. 18
