Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi
sárgásbarna, penésztől mentes. A kéz hátát és az ujjak feszítő oldalát szürkésfehér, bolyhosnak látszó penészréteg fedi. Az ebből vett kaparék nagyító alatt egy penészgomba-fajnak (Aspergillus niger) bizonyult. A penésztelepeket letisztítottuk és utána a kezet mindenütt konzerváló folyadékkal bekentük. A kézcsukló aranyfoglalatba erősen be volt rögzítve s ezért a kivételét onnan nem erőszakoltuk, nehogy az ereklye megsérüljön vagy esetleg összetörjön.”34 Bochkor megállapította, hogy István király 1038-ban bekövetkezett halálától az 1083-as szentté avatásig eltelt 45 év „éppen elegendő idő ahhoz, hogy a holttest teljes felbomlása megtörténjék”. A Hartvik-legendában leírt jelenségeket, a koporsó felnyitásakor szétterjedő „édes illatot” és a koporsót elárasztó vizet a következőképpen magyarázta: „A kellemes illat valószínűleg a balzsamozáskor használt illatszertől származott, a rózsaszínű víz pedig az a hullaié lehetett, amelyet a szétbomlott vörösvérsejtek festékanyaga színezett halvány vörhenyesre.”35 A legenda szavai azonban inkább talajvízre utalhatnak, mint azt Kralovánszky Alán megállapította: a folyadékkimerés, majd -visszaöntés azonos vízszintet eredményező jelensége a közlekedőedények törvényét tükrözi, vagyis a víz a talajból áradhatott a sírba.36 Amennyiben valóban bomlástermékekből származott volna a koporsót megtöltő folyadék, annak kimérésékor nem áramolhatott volna helyébe újabb mennyiség. A jobb kar mumifikálódását és megmaradását a vízzel teli koporsóban Bochkor azzal magyarázta, hogy „a kéz a halottnak hanyattfekvő helyzetében a legmagasabban fekvő testrésze lehetett, amely a koporsó alsó részében elhelyezkedő hullaié maceráló hatásának s így a teljes széteséshez vezető felbomlásnak nem lehetett kitéve”.37 Bochkor tehát a Hartvik-legendában leírtakból indult ki, mely szerint a király holtteste 45 évig, a szentté avatásig ugyanazon a helyen, egy föld alatti kősírban nyugodott. 1988. április 6-án a Szent Jobb ereklyetartóját ismét felnyitották, s az ereklyét vizsgálatnak vetették alá. Az antropológiai vizsgálatokat Szentágothai János és Nemeskéri János professzorok végezték, megállapításaikat a Szent István Bazilika Plébániai Hivatalában őrzött jegyzőkönyv tartalmazza.38 A vizsgálatok csupán szemrevételezésből, az ereklye állapotának felméréséből és mérésekből állottak, melyekhez különböző erősségű nagyítókat, 25-szörös nagyítású preparálómikroszkópot, a mérésekhez fém tolómércét használtak. Az aranyfoglalatot ez alkalommal sem távolították el, mert ez a művelet az ereklye sérülése nélkül aligha lenne lehetséges. Szintén nem távolították el az ököl üregébe tömött textildarabot, mert az a Szent Jobb alapját képező térítőhöz van varrva, s ennek eltávolítása esetleg szintén az ereklye sérülését okozhatná. Ezekből a körülményekből, s a kézfej ökölbe szorult helyzetéből adódóan is, az ereklye bizonyos részei nem (vagy nehezen) hozzáférhetők, takarásban vannak. így például a tenyér bizonyos részei, a behajlított ujjak középső- és végpercei. Az ereklye részletes anatómiai leírását és állapotának felmérését Szentágothai János végezte. Főbb megállapításai a következők. Megadja a borhiányok pontos anatómiai helyét, leírja azokat a területeket, ahol a bőr alatti struktúrák (inak, csontok, ízületek) láthatóvá váltak. Megállapítja, hogy a láthatóvá vált ízületekben kóros elváltozás nem észlelhető, s hogy „a kéz ujjainak helyzete is a természetes beszáradás következményének tűnik.”39 A Bochkor Ádám-féle leírással ellentétben a hüvelykujj körme megtartott. Azokon a tenyéri és ujjbegyi területeken, melyeket be lehetett látni, bőrlécrajzolatok maradványait figyelte meg. Fémtől eredő elszíneződést a kézen sehol nem talált.40 Végül megállapítja, hogy „a Szent Jobb a közepesnél csak valamivel kisebb férfikéz - a körülményekhez képest igen jól megtartott - múmiája.” Vizsgálatának tanulságául megemlíti, hogy alkalmas tükörrendszer segítségével nagyobb területeket lehetne tanulmányozni. A kézereklye méreteit Nemeskéri János vette fel, a mérési eredmények azonban a kézfej mumifikált voltából, valamint ökölbe szorított helyzetéből következően nem tekinthetők abszolút értékűnek. 1999. április 14-én és 21-én újabb vizsgálatokat végeztek Réthelyi Miklós vezetésével. A vizsgálat elsődleges oka az volt, hogy Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb akkori őre észrevette, hogy az ereklyéről egy kis darab levált, ezért szükségesnek tartották az ereklye állapotát ellenőrizni. A vizsgálatok jegyzőkönyvének kivonatos összefoglalása a Szent István Bazilika Plébániai Hivatalának Irattárában megtalálható. Az ereklye felszínét endoszkóppal vizsgálták, mely nagyobb felületek megfigyelését tette lehetővé. Az ököl üregében lévő textildarabot azonban ez alkalommal sem távolították el, mint ahogy az aranyfoglalatot sem, továbbra is maradtak tehát beláthatatlan részek. Megállapították, hogy a körmök minden34
