Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Rácz Piroska: Szent István király ereklyéi
ujjon megtartottak.41 Több területen felfedeztek a kültakaróban részben pontszerű, részben zegzugos lefutású rovarjáratokat, melyek már a mumifikáció bekövetkezte után jöttek létre. Az ereklye tenyéri felszínén a csukló irányába húzódó párhuzamos, csillogó, vörösesbarna, gyantára emlékeztető csíkokat, valamint egy-két megfolyt cseppalakot észleltek, melyet az ereklyét foglalatba rögzítő anyag maradványainak tartottak. Az ereklyét röntgenvizsgálatnak is alávetették. Megállapították, hogy kóros csontfolyamatra, sérülés kapcsán létrejött csontelváltozásra, deformitásra, csontritkulásra utaló röntgenjei nem látható. Az aranyfoglalat az alatta lévő területet a röntgenképen leárnyékolja, tehát azt ily módon sem tudták vizsgálni. A foglalat méretéből azonban arra a következtetésre jutottak, hogy az ereklye valószínűleg magában foglalhatja a kéztőcsontokat, vagyis a kezet a csuklóízületnél választhatták le. Réthelyi Miklós az 1999-es vizsgálatok eredményeiről egy újságcikkben röviden beszámolt. Itt írt arról, hogy az endoszkóp által beláthatóvá vált felszínek „vöröses-lilás-barnás elszíneződéséből és textúrájából arra lehetett következtetni, hogy ez az elváltozás a halál utáni balzsamozás maradéka.”42 Réthelyi tehát éppenséggel feltételezi, hogy az ereklyét valamilyen módon balzsamozhatták. A Szent Jobb eddigi vizsgálatai elsősorban arra irányultak, hogy állapotát felmérjék, s az esetleges további károsodásoktól megóvják. A vizsgálatok mind olyan jellegűek voltak, melyek az ereklyét nem károsítják. A székesfehérvári koponyaereklye (52-53. kép) antropológiai szemrevételezését 1971-ben Ery Kinga végezte, a vizsgálat eredményeit 2009-ben közölte, itt annak rövid összefoglalását adjuk.43 Az ereklye egy felnőtt egyén agykoponyájának boltozati darabja, amely a csecsemőkori nagykutacs területét is magába foglaló homlokcsonti, valamint jobb és bal falcsonti részből áll. A koponyadarab a koronavarrat és nyílvarrat rövid szakaszait tartalmazza. Színe a csont külső felületén sötétebb, belső felületén világosabb barnás, oldalain még világosabb, sárgásbarnás árnyalatú. A csontdarabot az elülső, a jobb és a hátulsó oldalon fűrésszel vághatták ki egy koponyából (erre az egyenes, éles vágási felületek utalnak), bal oldali pereme korhadt, egyenetlen. A koponyadarab jobb hátulsó sarkánál látható lépcsős, éles szélű alakzat további, a már kivágott ereklyecsontból utóbb történt kifűrészelésekre utalhat. A csont külső felszínén a varratok közepes mértékű elcsontosodásából hozzávetőlegesen 43-47 éves; a belső felszínen a varratok teljes mértékű, rég lezajlott záródásából hozzávetőlegesen 58-72 éves elhalálozási életkor becsülhető. Az elhalálozási életkor tehát 43-72 év közé tehető, vagy a külső és belső varratszakaszokból kapott életkorok becslési határértékeit átlagolva 51-60 évre vélelmezhető. A koponyadarab a nem meghatározásához nem nyújt kellő támpontot. A csont vastagsága és a külső felszín simasága sem férfi, sem női halottra nem utal egyértelműen. Az ereklye „valódiságát” az embertani vizsgálat igazolni természetesen nem tudhatta, eredményei azonban nem is mondanak ellent a feltételezett személyazonosságnak. István király születésének időpontját a történészek 975-re vagy egy-két évvel korábbra teszik, így 1038-ban bekövetkezett halálakor a király 60-65 éves lehetett. A csontból 43-72, illetve 51-60 évre becsült elhalálozási életkor ehhez többé-kevésbé illeszkedik, illetve annak számottevően nem mond ellent.44 Az ereklyecsont, a székesfehérvári királyi bazilika legmélyebb sírjaiból előkerült csontvázakhoz hasonlóan, barnásra színeződött. A csontok elszíneződését a terület mocsaras altalaja okozhatta. A sötét talajvíz a Hartvik-legenda leírása szerint István király sírkamráját is elárasztotta, ami a benne fekvő tetemet is barnásra színezhette. Az ereklyecsont a bal oldali csontperem korhadtságából ítélve vélhetően sírból származik. Az ereklyékkel kapcsolatban felmerül azok hitelességének kérdése. Szent Istvánhoz tartozásukat mai ismereteink alapján nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni. Különféle anyagvizsgálatokkal lehetne az ereklyék korát meghatározni (pl. radiokarbon-vizsgálat), vagy megállapítani, hogy az ereklyék egyáltalán egy személyhez tartoznak-e (DNS-analízis). Az ilyen vizsgálatok azonban mintavétellel járnak, ezért fontos a gondos tervezés, valamint a várható haszon és a kockázatok mérlegelése. Fontos szempont lehet például, hogy egy adott vizsgálathoz mekkora mennyiségű minta vétele szükséges. Számolni kell annak lehetőségével, hogy esetlegesen a vizsgálat elvégzése sem vezet eredményre. A DNS idővel bomlik, egy adott mintában található DNS mennyisége és minősége, illetve kimutathatósága azonban nemcsak az eltelt időtől, hanem egyéb körülményektől is függ (pl. hőmérsékleti és pH-viszonyok, amelyeknek a minta ki volt téve; szennyezőanyagok jelenléte45).35
