Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)

Szent István városa önmagára eszmélt

SZENT ISTVÁN VÁROSA ÖNMAGÁRA ESZMÉLT128 Végére ért történelmi sétánk. Ered­ményekről, örömökről, ünnepekről és sok munkáról számoltunk be, melyet eleink városunkért végeztek. Dr. Armos István igen szívesen be­szélt erről a korról és erről a városról. Tehette, mert bár teljesen benne élt, egy kissé mégis kívülről látta. A családja ugyanis nem fehérvári, s ő maga nem is dolgozott a városi adminisztrációban, hanem a megyénél. Ugyebár, ez mégis­csak más. „A vezetői négyes fogatot mi fiatalok csak a „Csi-Csi-Ka-Ka” névvel illettük, amivel Csitáry, Csikós, Kalte - necker és Kari nevére utaltunk. Ok vol­tak a város valóságos és háttérben álló vezetői. Székesfehérvárnak ügyes politi­kája volt, hogy kultuszminiszterekre, előbb Klebelsbergre, majd Hómanra épí­tett (ám ez később kétségtelenül rneg­­bosszrdta magát). A városnak még az is sokat számított, hogy Hómannak „olcsó volt a képviselősége”, nem volt ellen­pártja. Hóman idejében itt már csak a „Hóman-párt” létezett.” Kaály Nagy Lí­dia más személyekkel emeli ki a város vezetőit: „Csi-Csi-Kalt-Ei, ezek vezették a várost, azaz, Csitáry, Csikós, Kalte­­necker és Eisenbarth.” Hóman Bálintról is sok helyi adoma emlékezik meg. Dr. Altorjai Józsefné igen tanulságosat me­sélt: „Akkoriban a miniszteriális és a legmagasabb kormányhivatalokban ülők autóinak rendszáma RR betűjelű volt. így Hómannak is ez járt, amíg miniszter volt. 1938 júliusi lemondása után is a Szent István Emlékbizottság élén ma­radt, na és ő volt a Képviselőház ünnepi szónoka is. Az ünnepi fehérvári ország­­gyűlés még hátravolt, kijárt tehát neki az autó, de nem az RR-es rendszám. Na­gyon vártuk, hogy milyen kocsival érke­zik az országgyűlésre. Meg is jött, a rend­száma W-vel kezdődött. Rögtön meg is oldottuk a rejtélyt: Volt Valaki.” Természetesen ennek a kornak sem csupán ünnepei voltak. Szembe kell néz­nünk a történelmi tényekkel: 1938, a hosszú előkészítés beérett gyümölcse, de korántsem volt bizonyos, hogy a terü­leti revízió és a háború során lehet-e eze­ket a gyümölcsöket élvezni. Ma már tud­juk, hogy sok érték elveszett a háború­ban, és abban, ami utána következett. Sokszínűnek és idillien nyugalmas­nak tűnik ez a kor: táncos vacsorák, kor­zózó fiatalok, rendszeres kirándulások, szenvedélyesen turistáskodó csoportok, békés tarokkpartik, sokasodó rádiók, nagy családi nyaralások, szőlő és borház az Öreghegyen, fürdés a Bányatóban, utazások a filléres gyorsvonattal, a tár­sas korcsolyázás nagy divatja, ez mind mind jellemző a harmincas évek végére. Aminthogy az is, hogy mindenki a hábo­rúra készül, de a békéről beszél. Am aki csupán nosztalgiával tekint felé, az gon­doljon a következő tényekre is. 193 !

Next

/
Oldalképek
Tartalom