Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)

Székesfehérvár, a szép szobrok városa

sajtó naponta számolt be, ezekből a cikkekből tudjuk, hogy nem csupán a lovas szobor, hanem Moiret Ödön Nagy Lajos király szobra is szinte az utolsó percben került mai helyére.

A Szent István szobor Fehérvárra érkezésének látványa irodalmi alkotást is ihletett. Jávor Ottó: Körmenet Csikváron című írása szól az eseményről: „És halálának 900. évfordulóján megjelent Szent István. Hatalmas, igazságosztó tekintettel. A szőlőhegy felől jött. Az emberek megálltak az országút szélén, levették kalapjukat, sokan szívük szerint le is térdeltek volna. István király nem hederített rájuk, csak vonult óriási, nagycsontú lován a Belváros irányába. Olyan magas volt, hogy átnézhetett a földszintes házak tetején, de ő csak a kezében tartott keresztet nézte merően. Másik kezében kardját markolta...A gyermekkocsiban felsírtak a csecsemők, a járókelők közül sokan a fal mellé húzódtak, mintha attól tartanának, rájuk omlik valami. A király pedig ment, vonult végig a városon, egyre magasabban, mintha a levegőben úszna, és nem vette le szemét a keresztről. Tizenkét villásszarvú ökör lépkedett előtte.”188

A szoborállítás ügyének epilógusához tartozik még az a polémia, amely Bory Jenő Püspökkútjának visszahelyezésével foglalkozott 1939-ben. A felvetést ismét jogosnak kell nyilvánítanunk,

hiszen a Püspökkút Városház téri helyére ekkor még szobor nem került, a vasútállomás előtt pedig az alkotó szerint sem volt jó helyen. Fő érvként hozta fel, hogy a díszkút mit sem ér, ha vízhez nem lehet jutni általa, a Városháza előtt pedig eredetileg is kútra telepítették a szobrot. Nos, a kút szerepet az Országalma 1943-tól betöltötte ezen a helyen, de a Püspökkút nem került ide vissza. A vasútállomás előtti mélyített parkot díszítette, majd 1972-ben helyezték el mai helyére, a Piac tér szépen kibontott várfala elé.

Nem tudtam itt most minden 1938-ra készült szoborról szót ejteni, s van olyan, amelyet már másutt említettem. Fontosnak tartom azonban e szobrok ismeretterjesztő funkcióját. Láng Hugó lényegesnek tartja maga is és édesapjától, Láng Istvántól is mindig azt hallotta, hogy az 1930-as évekbeli szoborállítási folyamatnak igen nagy hatása volt a fehérvári lokálpatriotizmus felélesztésére: „Ezekről az emberekről, mint Varkocs, Wathay, Kálmáncsai ezelőtt senki sem tudott, senki sem hallott. Most fedezték fel, hogy a nagy királyokon kívül is lehet nekünk, fehérváriaknak fontos történelmi személyünk, s róluk nekünk kell megemlékezni, rájuk nekünk lehet büszkének lenni!”

192