Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár, a szép szobrok városa
A szoborbizottság számára a kulisszát végül is az Operaház műszaki osztálya készítette el, és az első próbát 1937. április 27-én tartották Tolnay Béla scenikai főnök irányításával. Erre az időpontra az 1928-ban felállított Püspökkutat lebontották és elszállították. A kulisszát ennek helyén állították fel, s a bizottság ezt a helyet, a Városház tér Rákóczi úti torkolatát választotta. Ettől függetlenül október 30-án ismét útra kelt a kulissza, a Városház tér több pontján megnézték, de nagyon bölcsen úgy határoztak, hogy a romkert ásatásai teljes befejezéséig nem döntenek: „mert nincsen kizárva, hogy a szobrot esetleg itt állítják fel”, tehát az ásatásoknál.121 Jellemző, hogy az 1938-ra tervezett székesfehérvári diáktúrák céljára készült, 1938 tavaszán kiadott vezető a Városháza terén állónak említi a Szent István szobrot, holott az akkor még sehol sem állt. A tavasz beköszöntével újra a címoldalra került a szobor ügye, mégpedig a Székesfehérvári Friss Újság 1938. április 30-ai lapszámában, ahol a Múzeumegyesület közgyűléséről számoltak be. Az újságíró olyannyira jó érzékkel ismerte fel, hogy Marosi Arnold véleménye fontos, hogy cikkében a szobor elhelyezésével kapcsolatos véleményét teszi meg a legfontosabb tárgynak, holott a közgyűlésről szóló hivatalos jegyzőkönyv erről egy szót sem szól. Marosi tehát az ásatási területen való szoborállítást lehetetlennek, a Zichy ligetit helytelennek, a Városház térit (a Fellmayer ház előtt) lehetségesnek tartotta, de ideálisnak csak azt, ha a Megyeháza előtti téren állítják fel. Az új javaslatot Hóman Bálint megfontolandónak ítélve, bizottság kiküldését határozta el. Hamarosan a művész is bemutatta a szobor teljes nagyságír gipszmodelljét. A bizottság, mely 35 tagból állott június 20-án minden szóba jöhető helyszínen felállíttatta a kulisszát. Ennek alapján a Vármegyeháza előtti tér mellett döntöttek úgy, hogy leszögezték: a szobor mögötti platánfát nem szabad kivágni, csupán az emlékmű előtti akácfák eshetnek áldozatul. Ezzel a Szent István szobor révbe ért volna, azonban tudjuk, hogy a 10-es huszárok már ezelőtt ide tervezték régi szobruk helyére az újat, Pátzay alkotását. Újabb és nehéz tárgyalások kezdődtek tehát, és persze újabb kulissza, immár a huszáremlék makettjével míg végül a két szobor helyet cserélt. Még szerencse, hogy felállításuk előtt! A 10-es huszárezred szoborbizottsága nevében a hozzájárulást Toepke Erik nyugalmazott ezredes adta meg. Bándy Jánosné, Schmidl Ferenc leánya emlékszik arra, hogy az Aranybulla emlékmű környékén nézték, mint gyerekek a Szent István szobor érkezését: „Nyitott hosszúplatós kocsin, nagyon lassan hozták be a Budai úton a teljesen kész szobrot. A kocsi mellett 6-8 ember ment gyalogosan hosszú póznákkal, azokkal emelgették fel a villanyvezetékeket, hogy alatta átférjen a szobor”. Kovács Nagy Antalné már a Zita királyné úton nézte a szállítást. így emlékszik a vadgesztenyefák között érkező szoborra: „Ahogy érkeztek Pest felől, arról szinte fekete volt az ég a felhőktől, a Belváros felől viszont szépen sütött a nap. Sohasem felejtem el azt a látványt, ahogy szinte tündökölt a sötét ég előtt a frissen öntött szobor. Maga Sidló is ott volt, időnként leszállt a kocsiról. Az oldalt gyalogló emberek a szobrot kötelekkel tartották. Amint megérkeztek a Megyeháza elé hatalmas zápor zúdult le, de utána gyönyörű nyári este lett, s tovább már reflektorok fényénél dolgoztak.” A szoborállítás látványosságáról a helyi 191
