Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár, a szép szobrok városa
kori Kiss Ferenc ház előtt kialakult terecskén állt (ma Géza nagyfej edelem tér, 113.). Hivatalosan ezt is 1938. május 19-én avatták fel. Háborús sérülés és kalandos megmenekülés vitán mai helyén, az Oskola utcában 1991-től láthatjuk. Ugyancsak Ohmann készítette a fehérvári jognak emléket állító díszkutat, az Országalmát, mely mára városunknak szinte jelképe is lett. A nagy 1938-as művek sorába illik, bár helye ekkor még üres volt, csak 1941-ben kezdték építeni és 1943-ban adták át. Say Géza az emlékmű gondolatát igen fontosnak tartotta: „Aváros kellős közepébe ...nemjöhetett ide más, mint annak a fehérvári jognak jelképe, amely jogot a város az országot és a várost alapító szent királytól kapott. Az Árpádok párducai tartják az országalmát, a koronát és a kettős keresztet. A felírás hirdeti, hogy ez a város külön jogait Szent Istvántól nyerte. A székesfehérvári különleges öntudat és kötelesség emlékműve ez...”115 Az új szobrokat és mintaszerűen megválasztott környezetüket a színes díszkivilágítás még inkább kiemelte, hangsúlyozta. VALAMI BAJ VAN AZZAL A SZOBORRAL VAGY KÉPPEL, AMI ELSŐ LÁTÁSRA MINDENKINEK TETSZIK116 Schmidl Ferenc címadó megfogalmazásának mindenképpen igaza van, s ebben az értelemben semmi baj sem volt a 10-es huszárok emlékszobrával, a Városház téri lovas szoborral. Ezt meztelensége miatt meglehetős ellenérzéssel fogadták a jó fehérvári polgárok. A történetet azonban messzebb, egy másik szoborral kell kezdeni. Székesfehérvár ezredei: a 69-es Hindenburg-bakák, (emlékművük a Széchenyi utcában Bory Jenő alkotása), a 17. Honvéd Gyalogezred (emlékművük a Zichy ligetben Boiy Jenő műve) és a 10. Huszárezred, a hírneves „fehérvári huszárok” voltak. A huszárok limanovai csatájának (1914. december 10.) emlékére és annak emléknapján 1925. december 25-én avatták fel a Megyeház téren Kallós Ede alkotását, az álló huszárszobrot. A szobor környéke volt a huszárok rendszeres csapatgyűlésének színhelye. így történt ez 1935. május 17-én is, amikor a város az I. világháború legendás vezérének, Mackensen vezértábornagy, a 10. huszárok ezredtulajdonosának látogatását ünnepelte (120.). August von Mackensen német tábornok 1915 óta látta el ezt a tiszteletbeli feladatot. Az idős vezér 1935-ben a 10-es huszárok egyenruhájában érkezett Székesfehérvárra, kísérte Hóman Bálint kultuszminiszter, Kozma Miklós belügyminiszter, volt 10-es huszárőmagy és a budapesti német követ, Hans Georg von Mackensen, a tábornagy fia. A vendégek autón először a 69-es Hindenburg-bakák emlékművénél tisztelegtek, majd a Megyeházára mentek. A Megyeháza előtti térre felvonult a katonai díszszázad és a Budapesti I. Honvéd Gyalogezred zenekara, a volt 10-es huszárok, a 69-es gyalogezred és a 17. Honvéd Gyalogezred volt katonáinak 3000 főnyi csapata. A szobor előtt Töepke Erik a 10-es huszárok utolsó ezredparancsnoka üdvözölte a tábornagyot, majd Mackensen beszélt, szavait Kozma Miklós, az egység utolsó ezred segédtisztje tolmácsolta, aki maga is beszédet mondott. Az ünnepséget a Magyar Király Szálló összes termeiben bankett követte, amelyen Széchényi Viktor mondott beszédet, mint a 188
