Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár nekünk magyaroknak a városok városa
„Közhírré tétettem, - írja a polgármester - hogy a ’sárgaföldes gödörben’ (a mai VIDEOTON helye) kitermelnek és beszállítanak a strandfürdő helyére egy kétfogatú kocsi agyagot, azért kocsinként 1 pengőt kapnak, amit hátralékukra számolunk el. Nosza, megindult erre a nagy munka, és olyan lázban termelték és szállították a hátralékos gazdák az agyagot, hogy volt nap, amikor a Berényi út csak úgy feketéllett a ki- és befelé tartó kocsiktól.”29 Nem csupán a mocsarat töltötték tehát föl, hanem a városi kasszát is. A jubileumi év építkezéseinek összes költségéből 2 millió 270 ezer pengőt, a kiadások 36%-át fordították munkabérekre, s a versenytárgyalásokon a helyi iparosokat mindenütt előnyben részesítették. Egyetlen példát hozok itt csak fel, nincs is módom ezeken az oldalakon az egyes társadalmi rétegek helyzetének elemzésével részletesen foglalkozni. A helyiek megbecsülését mutatja a Steiner és Kornsee asztalosműhely sok munkája. Valószínűleg még mindig nagyon sok ablak és ajtó szolgál azok közül, amelyeket Kornsee Jenő és Steiner Béla Tobak utca 5. szám alatti műhelyében készítettek (144—145.). A céget 1921-ben Komsee Jenő alapította, akiről fényképet is közölt a Magyar Ipar Almanachja 1929-ben. Steiner Béla 1924-ben csatlakozott, a közös műhely első sikerét az 1927. évi székesfehérvári országos kiállítás kitüntetése jelentette. A hivatalok 1935-re figyeltek fel a cég kiváló munkájára, a Székesfehérvári Friss Újság cikkben is felhívta a figyelmet azokra az iparosokra, akik közmegelégedésre dolgoztak az Országzászló téren épített két bérház munkáinál. Köztük elsőként a Kornsee és Steiner műhely korszerű villamos berendezését, vezetőinek elismert szaktudását emelte ki. Újdonságként jegyezte meg, hogy „újabban modem műbútor készítésére is berendezkedtek”30. Ok kapták meg a Vágóhíd, a Városháza, az újonnan épült iskolák és az új bérházak épületasztalos munkáit. Székesfehérvár népességmegtartó erejének növelése nagyon fontos cél volt. Az a veszély fenyegetett, hogy a lakáshiány miatt a hadtestparancsnokságot elhelyezik innen. A Csitáry korszakban ezt is sikerült megoldani: a közművek nyugdíjalapjából maga a város három, összesen négy bérházat építtetett. Ilyen volt pl. a Várkörút 21. és a Prohászka út. 20. számú. Mindkettőt és az ún. TÉBE-házat is -, a Kossuth vi. és a Várfok u. sarkán, Kotsis Iván tervezte. Hübner Tibor tervei szerint épült fel a Nemzeti Bank és bérházának épülete (134,). „Ugyancsak sikerült hosszas utánajárással biztosítani, hogy a püspökség, a zirci rend, a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a TÉBE, a Magyar Nemzeti Bank nyugdíjalapja is építtetett bérházakat...” -írta Csitáry emlékirataiban31. így érhetett el sikert a Hóman Bálint vezette népes küldöttség a város díszpolgárává választott Imrédy miniszterelnöknél: a kellő beruházások megtétele mellett arra is hivatkoztak, hogy a Szent István év ünnepségei során milyen sok szerep jutott a helyben állomásozó katonaságnak. A hadtestparancsnokság tehát maradt, sőt új parancsnoki épületet emeltek számára, melyet Hübner Tibor tervezett (a mai Barátság Háza, 133.). Az állami vezetés a megfelelő szakemberek jelenlétéről is előre gondoskodott. Kaály Nagy Lídia szerint édesapját kifejezetten azzal a céllal helyezték Egerből Székesfehérvárra, hogy a Szent István év ünnepségeinek zavartalan lebonyolítását, mint a rendőrkapitányság vezetője segítse elő. Kaály Nagy Marcell rendőrfőtanácsosi címmel vette át a kapitányi beosztást 1938. április 8-án, s 150