Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Királysírok és gesztenyefák állnak őrt körülöttünk
KIRÁLYSÍROK ÉS GESZTENYEFÁK ÁLLNAK ŐRT KÖRÜLÖTTÜNK1 Az elsőnek választott idézet Jávor Ottó 1977-ben megjelent Olvasás-utazás című kötetéből való. A fehérvári születésű író (1925-1995) munkásságában igen nagy teret foglalt el szülővárosa, a hozzá fűzött emlékek, s egyáltalán az emlékek. Éppen ezért választottam ezt a címet: arról szeretnék szólni, hogy a fehérvári emlékek milyen képet mutatnak városunkról annak különböző korszakaiban. Magam kedvvel gyűjtögetem a fehérvári emlékezéseket, itt most csak szemelgetni szeretnék közülük, s azt is csak egyetlen szempontból teszem: hogy felhívjam a figyelmet arra a nagy különbségre, ami az 1930-as évekre vonatkozó emlékek, és az előbbiek között látható. Egy kissé messzebb kell kezdenünk. A XIX. század folyamán Székesfehérvárra kétségtelenül a III. Béla király és felesége földi maradványainak, mint addig és sajnos mind a mai napig azóta is egyetlen pontosan datálható és bolygatatlan fehérvári királysír-párnak a felfedezése irányította a legnagyobb figyelmet. 1848. december 5-én, néhány hónappal a pákozdi győztes csata után és néhány héttel a vesztes móri ütközet előtt Székesfehérváron a püspöki palota kertje mellett az artézi kút javítása közben Antiocliiai Anna királyné (1172-1184), félje, III. Béla király (1172-1196), s még további három családtagjuk síijára bukkantak. Nekünk, kései szemlélőknek, s főként a fehérváriaknak számos érdekességet tartogat ez a történet. A feltárás szemtanúi voltak olyan akkor ifjú értelmiségiek, tudósok, akik azt, és annak tapasztalatait egész későbbi munkájukban hasznosították, sőt Pauer János már 1849-ben, a Számmer nyomdában megjelentetett füzetecskéjében először közölte tudományosan is megalapozott, s azóta sem cáfolt véleményét a megtalált személyek azonosításáról. Érdemes kiemelni azt a tényt is, hogy a megtalálás napján a csontleleteket a helybeli hat orvos megvizsgálta, s véleményük meglepően sok tapasztalatot tükröz: kitűnően határozták meg a királyné, Antiochiai Anna életkorát, nemét és eltemetésének valószínű idejét, mai antropológusok becsülését is kivíva. A székesfehérvári leletek azonnali népszerűsítését többen vállalták a szemtanúk közül. Természetesen maga Érdy János (1796-1871) a Nemzeti Múzeum őre, a feltárás vezetője a helyszínen és a leletekből Pesten rendezett kiállításon december 27-én tartott előadásán szólt róluk. Szvorényi József (1816-1892), 135