150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

ERDY JÁNOS ÁSATÁSA ES A TORTENET FOLYTATÁSA Az 1848. esztendő Fejér megye és Székesfehérvár polgárai számára nem csupán a pákozdi győzelem kapcsán nevezetes. December 5-én, a székesfehérvári püspöki palota kertje mellett álló artézi kút javításakor márvány koporsóra bukkantak a munkások: benne egy királynő érintetlen csontvázára, s vele összes halotti ékszerére, felségjelvényére. Három nappal később már ott volt Erdy János is a Magyar Nemzeti Múzeum "régiségőre", aki december 12-én, 8 órakor hozzálátott a királynéi koporsó mellett lelt másik, hasonló gazdagságú márvány szarkofág feltárásához. Ma már tudjuk, hogy a december 16-ig tartó, zord téli napokban III. Béla (1172-96) és hitvese, Antiochiai Anna (1172-84) sírjaira, s még három további temetkezésre bukkant a tudós régész. Ünnepi kamara-kiállításunk e különleges napok dokumentumainak felvillantásával kíván tisztelegni mind az uralkodói pár, mind a jeles kutató emlékének. Erdy János feltárása ugyanis messze túlmutat önmagán! Új fejezetet nyitott a középkori magyar királyok hajdan fenséges fényű koronázó- és temetkező templomának történetében. A szinte jeltelenségig elpusztult, s lassanként az emberi közemlékezetből is kihullott romok méltatlan sorsára, még szilánkjaiban is felbecsülhetetlen értékeire hívta fel a közfigyelmet. Érdy felfedezése és törekvései termékeny talajra találtak az egykori nemzeti nagyságot kereső, s hirdető korban: az első lépéseket jelentve a napjainkra lassanként kiformálódó - s reményeink szerint - méltó megjelenést elnyerő Nemzeti Emlékhelyhez. Erdy János e feltárása, a magyar régészet történetének első leletmentő ásatásaként is múlhatatlan - bár elsősorban tudományos -jelentőséget hordoz. IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS, TANULSÁGOKKAL 1848. december 18. A sírleletek Pestre érkeznek, majd a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe való beleltározás után azonnal bemutatásra kerülnek. 1848. december 25-27. Az Akadémia tagjai, majd speciális orvos szakértők tekintik meg a leleteket. 1849. Megjelenik Pauer János, majdani székesfehérvári püspök értekezése „A Székesfejérvárott fölfedezett királyi sírboltról" címmel. 1853. Napvilágot lát Érdy János jelentése a régészeti feltárásokról. 1862. április eleje A kezdeti lelkesedést felváltó közönyös évek után Gróf Pálffy Móric császári helytartó véletlenül látogatást tesz a Nemzeti Múzeumban. Kisebbfajta botrány kerekedik a királysírok méltatlan, gondozatlan, minden kegyeletet nélkülöző állapota miatt. 1862. április 29. Gróf Pálffy Móric ismét elrendeli a leletek vizsgálatát, a halott uralkodói pár személyének meghatározását, kilátásba helyezve a budai Mátyás-templomban való újra temetésüket. (Kubinyi Ágoston főigazgató válaszában felhívja a figyelmet az intézmény megfelelő működéséhez szükséges anyagiak állandó hiányára). 1862. július 10. A józsefvárosi esperes temetési szertartása mellett a Mátyás-templom kriptájában sor kerül a bádog koporsóba helyezett földi maradványok újratemetésére. (A halotti jelvé-70