150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

ÉRDY (LUCZENBACHER) JÁNOS (1796-1871) Korának egyik legjelesebb numizmatája és régésze a Pest megyei Szobon született. Kezdetben bencés szerzetesnek készült, gimnáziumi tanulmányait Vácott, Esztergomban és Nagyszombaton (ma Trnava, Szlovákia) végezte, majd a győri akadémián bölcseletet hallgatott. Döntő fordulatot hozott az életében, hogy kilépve a rendből 1821-ben jogi doktorátust szerzett, s ügyvéd lett. Magánszorgalomból folytatott régiségtani kutatói munkásságára a hazai tudós világ hamar felfigyelt, s megfelelően értékelte is azt. 1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd még ugyanazon évben rendes tagjává választotta, 1840-1857 között egyúttal Eremgyűjteményének őrévé nevezve ki. 1837 és 1844 között (megszűntéig) Érdy szerkesztette az Akadémia kiadványsorozatát, a Tudomány Tárat. 1846-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őrévé (vezetőjévé) is kinevezik. Tanulmányútjai során Bécs, Prága, Drezda és Berlin múzeumait megismerve alakította ki saját kutatói, muzeológusi módszereit. A Nemzeti Múzeum ma ismert épületébe ő költöztette be, s alakította ki a Régiségtárat, 1860-ban nyílt meg az általa újjárendezett Éremtár és az első Kőtár. 1869-ben nyugdíjazták. Érdy a Magyar Nemzeti Múzeum első ásató régészeként az 1840-50-es években folytatott kutatásaival is úttörő munkát végzett, főként az őskor vonatkozásában (Aszód, Budapest-Kelenföld). Luczenbacher családi nevét is ennek jegyében magyarosította 1848-ban - egyik kedves lelőhelye után - Érdyre. Az írott források búváraként is múlhatatlan érdemek illetik meg a magyar tudománytörténetben. О fedezte fel, s ismertette először a róla elnevezett 16. századi kódexet, legterjedelmesebb középkori prédikáció- és legendagyűjteményünket (1834, ún. Érdykódex). 1871-ben bekövetkezett halálát az egész magyar szellemi közélet gyászolta. Hatalmas életművét méltató nekrológja a Vasárnapi Újság címoldalán jelent meg. 69