150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
szakszerű feltárás folytatására a Nemzeti Múzeumtól Érdy János december 8-án érkezett meg. Szavai szerint "átvettem a város által megkezdett ásatást és annak költségeit, mely ásatást zordon télnek fergetegei között is, azon hónap 16-ig folytattam." Az ásatás menetéről igen szűkszavú Érdy beszámolója.6 Egyértelműen kiderül, hogy az első sírt, Anna királyné sírját még a találók bontották fel. A december 8-án megérkező Érdy a sír környékén újabb kutatást kezdett: "munka közben mindjárt töltött földrétegen alul elomladozott falvakolat tűnt elé" - írja, majd felsorolja a mélyítés során egymás után következő rétegeket. A "munka közben mindjárt töltött földrétegen alul elomladozott falvakolat tűnt elé" félmondatból arra következtethetünk, hogy a földmunkával feltárt terület mellett Érdy új, bolygatatlan felület kutatását kezdte meg. A leletmentésről készült felmérési rajz alapján, amely a napjainkig fennmaradt harmadik pillér déli karéjának lábazatát feltünteti, az azóta elpusztult sírgödrök helye pontosan meghatározható. A feltárt rétegekről két rajz maradt meg napjainkra - a Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában őrzött, az ásatást követően Varsányi János által készített színes tollrajz és az ennek nyomán Érdy publikációjában megjelent rajz (1-2. kép).8 A metszetrajz nyers vázlata a helyszínen készülhetett, ez azonban nem maradt meg. Érdy a rajzot készítő Varsányi Jánossal együtt, "ki mint mérnök és ügyes rajzoló előbbi archaeologiai járataimban is útitársam volt és segédem" - írja - utazott Fehérvárra. A színezett tollrajzot és a publikáció rajzát összevetve, a rajzi megoldások azonosak, a színezett rajz azonban több betűjelölést tartalmaz a rétegek megkülönböztetésére, leírásukat azonban nem adja, és Érdy hagyatékában sem maradt ránk. így a megjelent rajz adatai tekintetében szegényebb, mint lehetne, a lényeget azonban tartalmazza. A rajz jelentőségét adja, hogy a déli hajó területén a felszíntől olyan rétegsort ad, amelyet a későbbi ásatások rajzban vagy nem tettek meg (Henszlmann), vagy már nem tehettek meg. Éppen ezért minden később, az épületről és ásatásairól megjelenő részletesesebb értékelésnek Érdy rajzához és leírásához, mint alapinformációhoz, vissza kell nyúlnia. Elsőként 1862-ben végzett ásatása során Henszlmann Imre támaszkodott Érdy adataira és vetette össze saját megfigyeléseivel.10 Lényegesen nagyobb területre kiterjedő ásatása néhány ponton helyesbítést tett lehetővé. Ez a helyesbítés az Érdy által a rétegsor alján feltüntetett durva mészkő sorra (a tárgyalt közlemények szóhasználatával élve sóskúti kőre) vonatkozik -amely - mint Henszlmann írja - nem folyamatos az épület minden részén. Továbbá Érdy égésrétegeit érinti, amelyek Henszlmann szerint az esetek többségében fekete földréteget, nem pedig égésréteget jelentenek." Henszlmann gazdagabb rétegsort adhatott, az épület legmagasabban talált padlószintje fölötti rétegekre azonban nem tért ki. E padlószint alatti rétegekben többletet jelent a sóskúti kő fölött helyenként jelentkező "beton római tégla- és födélcserépdarabokkal" és egy, Henszlmann megfogalmazása szerint a Szent István-kori templom márványpadlatát jelentő kőtáblasor.12 A templom nagy területére - a szentély és a déli hajó nagy részére - kiterje-6 Érdy J. 1853.43-44. 7 ld. Érdy J. 1853. illusztrációja 8 MNM Régészeti Adattára, Érdy-hagyaték; Érdy J. 1853. 43. 9 Henszlmann metszetrajza csak a legfelső padlótól lefelé ábrázolja a rétegeket. Henszlmann I. 1864. I. tábla 2; Az 1936-37-es ásatásról megjelent publikációk a romterület fölötti rétegekre már nem térnek ki. Kralovánszky Alán ásatásai pedig kis mértékben érintettek még bolygatatlan területeket, ezeknek a megfigyeléseknek részletes közzététele még nem történt meg. 10 Henszlmann I. Pesten 1864. 29-30. 11 Henszlmann I. 1864. 31; 92-93. 12 Henszlmann I. 1864. 93; 140; 167. Rétegsor rajza I. tábla Fig. 2. 19
