Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

percznyi habozás után „éljen a haza" kiáltás hallatszott, mintegy mutatva, hogy ahol fegyelem nincs, csak a lelkesedés segíthet és szurony szegezve rohant a fiatal sereg ezredese után, az ellenség felé, kik a szuronyt be nem várva, harmincz lépésnyi távolságban érkezvén, hátatfordítva rohantak le a parton. Ugyan ez időben néhány száz, a három említett horvát zászlóallynak sikerült majd nem észrevétlenül megkerülni szélső jobb szárnyunkat, melly itt támasz és rezerva nélkül állott. Ezen csapatok tüzelése, melly míg csapataink nagy része a már leírt front támadással volt elfoglalva, nem csak oldalban, hanem hátban vévé felállításunkat, igen veszélyes hatással leendett, főképp ha az ellenség határozattabban nyomul elő. a nap kimenetelére. Midőn egy szerencsés véletlenből egy segédtiszt már előbb látván a veszedelmet, egy, a centrumból elvett honvédüteggel jelent meg a helyszínen. Néhány jól czélzott kartácslövés és két század Miklós huszár rohama több volt, mint amit a Horváthok... (sic!) rögtön visszafordulásra bírá a Horvátokat, melly az utánuk nyomult üteg még néhány lövéseire vad futásban fajult ki. Ekkor egy oly jelenet adá magát elé, mellynél érdekesebbet alig találunk az egész hadjárat folyamában. A sukorói part alatt és a Pátkai tó közt egy kis térség nyúlik el, melly a Lovasberényi völgyben talállya megszűkült folytatását. Ezen térségen most 10-12 ezer ember a legmegfoghatatlanabb zavarban látszott tolongani, - lovasság, gyalogság - öszve-vissza zavarva, egy alaktalan tömeget képezének, melly felülről nézve inkább egy szétvert Zsibvásárhoz hasonlíta. Időnként egyes lovasok látszottak, körülnyargalva az idomtalan tömeget, ismét osztályokra akarván azt választani, de siker nélkül. Jelasich serege - egy megrémült nyájhoz hasonlóan - egyenesen a tónak rohant vad futásában, és csak akkor állott meg, midőn az elsők a hátulsók által tolatva, már fél testig a vízben voltak. A part, mellyen a mi legszélső balszárnyunk állott, meredek lejtőséggel végződik a lovasberényi völgy és a pátkai tó felett, lovasságunk csak ezen lejtőségig üldözé az ellenséget, gyalogságunk a part tetején maradt, csak a már említett ágyúüteg néhány tiszt kíséretében nyomult egész a part széléig, honnan néhány lövés még növelte a zavart, melly a horvátok táborában uralkodott, és csak azon kevés tiszt, ki oda jutott volt szerencsés látni azon babyloni zavart, melly a pátkai tó partján ez alatt uralkodott. Andrássy, 1912. 587-588. Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból Csaknem esteledett, mire elszéledtünk, Perczel Mór visszament dandárához Dinnyésre, a többiek, úgy én is illető állásainkra. Ilyenek után meglehetős aggodalommal töltöttem az éjszakát rögtönzött sátram alatt. Hajnal felé belép hozzám Csányi László egészen kikelt arccal s felkiált? -,Jaj Miklós!" Rettenetes szerencsétlenség történt. Éppen most vettem hírét, hogy Lamberget Pesten tegnap megölték, ha most ezt amúgy is ingadozó régi tisztjeink megtudják, bizonyosan megtagadják a szolgálatot, és seregünk szétmállik. 93