Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Hogy ez egyesülés a komoly megpróbáltatás küszöbén áll, hogy már a legközelebbi napon véres fölavatását fogja nyerni, azt a nagy többség aligha csak sejtette is, de az a gróf Batthyány Lajos kezeinél lévő levélben eleve meg volt írva. A megegyezés létesítése azonban kizárólag gróf Batthyány Lajos érdeme; mert ha szinte eszközül egy nagy fontosságú adatot a véletlen szolgáltatott is kezeibe, azt éles előrelátással, számító tapintattal és mindenekfölött egyéniségének kimagasló tekintélyével б emelte érvényre. Nem tekintve ugyanis azt a nagy kérdést, hogy a bán levelét az akkor ottan szereplök közül akárki más úgy használta volna-e föl? Annak a révén ugyanazt az eljárást követte volna-e, mint gróf Batthyány Lajos - a mi nagyon is kétségbe vonható - az leghatározottabban áll, hogy a miniszterelnök tündöklő honfi-erényei és szellemi fensóbbsége mellett, csakis a személyét környező köztisztelet és magas állásának hatalmas tekintélye gyakorolhatták ama végzetes és válságos perczekben a fölháborodott kedélyekre azt a határozott befolyást, mely a helyzetet mintegy varázsütéssel átalakította s az ügy iránt meglazult bizalomnak szilárd alapot szolgáltatott. És ide elérkezve, mondjuk ki ünnepélyesen, hozzuk meg gróf Batthyány Lajos nagy szellemének azt a hódolatos elismerést, hogy e napon egyenesen ó mentette meg a haza ügyét a legkíméletlenebb fölforgatástól, ő mentette meg a fővárost az erőszakos földúlátástól. ...Elégülten tértünk vissza Velenczére, s bizalmas kis körben siker reményével fontolgattuk a jövő nagy esélyeit. Éjfél tájt futár érkezett Pestről a miniszeterelnökhöz; gróf Lamberg meggyilkolásáról hozta meg a tudósítást. E váratlan hír mély aggodalomba ejtette Batthyányi. Mint megelőzőleg a Fligeli útján kezébe került levélre, úgy ez esetre nézve is hallgatást parancsolva, korán reggel elutazott Székesfehérvár felé. Hogy egyenesen a bán főhadiszállására ment és hogy elutazásáról Mógát is értesítette, az csak későbben derült ki. Reggeli 7-8 óra tájt lehetett, midőn főnökömmel, Kiss Ernővel, kilovagolva a magyar hadsereg vonalába érkeztünk. A kisebb-nagyobb halmoktól átszeldelt völgyeleges terepen az országút képezte középpontját az attól jobbra-balra kiszárnyaló hadi fölállításnak. Ott találtuk Mógát is segéd- és vezérkari környezetével, a ki éppen ekkor küldé át Nemiró - gondolom - Sándor huszárezredben főhadnagy, dandár-segéd tisztet hírnökül (Parlamentair) a bánhoz, azon megkereséssel, hogy miután a magyar miniszeterelnök hajnalban Velenczéről hozzá utazott, de mind eddig vissza nem érkezett, hováléte vagy holmaradása iránt adna tudósítást; mire Nemiró a bánnak azt az írásbeli válaszát hozta meg, hogy gróf Batthyány Lajos saját kívánatára kiállított nyílt menvéd (offene Ordre) mellett Bécsbe utazott. Egyidejűleg igen komoly alakú jeleneteknek is lettünk a sátorban tanúi. - Csalódtunk azon hitünkben, hogy gróf Lamberg meggyilkoltatásának a híre még nincs ott elterjedve. Tudva volt az már szélesebb téren. Helyenként csoportok is alakultak, melyek körében a véres merénylet, sorhadbeli és nemzeti tisztek között, élénk vita tárgyát képezte, s az ezen való megbotránkozás éles kifakadásokat is szült. 87