Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Az újságírók az olvasókhoz Az olvasóhoz. Lapjaink a jövő hét első napjaiban, ha netalán nem a szokott terjedelemben jelennének meg, az olvasó annak tulajdonítsa, hogy Pest férfíai egész tömegben kimentek az ellenség elébe. A haza legnevezetesebb perczei folynak. A fővárosból tömérdek ember indul ki a bátor, de számban az ellenségnél kisebb magyar sereg támogatására. A czél a haza veszedelmét egy csapással szétoszlatni. A szerkesztő, kiadó, segédjei, a betűszedők mind szerencséjüknek tartják e nagyszerű drámában, ha több nem, legalább mint statiszták szerepelni. Az ellenséget visszaverni a magyar tábor elég erős, de ha támadóan akar föllépni, tömegekre van szüksége. Isten hozzá! tehát az olvasóhoz, míg majd lapjaink folytatandó számait a győzelem hírével kezdhetjük meg. Márczius Tizenötödike. 171. Közli Kéry, 1890. 534. Hermann Dahlen von Orlaburg: Egy kis napló a nagy időkből Ez a sereg olyan látványt nyújt, amilyet semelyik más nem adhat. Az ember azt gondolhatná, - miután a vezérünk a császár parancsa nélkül kezdett ehhez a hadjárathoz -, hogy a siker hadseregünk fölénye, felszerelése, fegyvergyakorlottsága és megbízhatósága révén biztosított. Ebben az esetben nem erről van szó. A zászlóaljak teljesen gyakorlatlanok a fegyverforgatásban. A többiek nagyobbrészt olyan emberek, kik lovagias bánjuknak önként engedelmeskednek, a nagyobb tömeg ugyan hazája dicsőségére és uralkodója iránti hűségből jött, de mások - a nép, amelyik a török határon lakik, s a rablást és a harci kedvet a szomszédjától tanulta el, talán csak préda- és harcszomjúságból tart velünk. Fekete süvegek széles kapcsokkal, piros fezek, itt-ott egy turbán is a fejeken. Fekete, barna vagy fehér halina és bő vászon vagy szűk gyapjúnadrág, melyet nehéz meghatározni, takarja izmos testüket. A ruházatot lezárva, egyeseknek karabély a fegyvere, másoknak madarászpuska, egy harmadiké handzsár és pisztoly, vagy csak egy kasza. Bizonyosan bátrak, ám e durva népségben jó ha 500 emberre jut egy tiszt. Melyik kezeskedik a győzelemért? Kemény csapat a szerezsánok 1000 főnyi csoportja. Derék férfiak. Bátorság és halálmegvetés barna arcukon, vitéz szív dobog bennük, a köpenyeiktől és fejkendőiktől vöröslő hadoszlopuk távolról felismerhető. Gyalogos hadunk ezekből a részekből áll. Lovasságunk 800 lovat számlál. A kis állatokat tulajdonosaik (horvát parasztok) lovagolják, szablyáikkal még soha egy vágást nem tettek, pisztolyaikkal még soha egyet nem lőttek. Végül ágyúnk sincs sok. A 12 hatfontos kivételével csak háromfontos ágyúink vannak, melyeket a bántól lelkesült Horvátország szűkösen fogatolt be és szerelt fel. Ha az ember elképzeli, hogy e csapatok egy nagy homokos síkon vonulnak, akkor egy ritka szép festői látvány tárul elé. Közli: Bősze, 1992.139-140. 62