Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

J J Luzsénszky Pál, Bonis Sámuel és Asztalos Pál kiküldött országgyűlési biztosok jelentése a fegyverszünetről •; Tisztelt Ház! A régen óhajtva várt pillanat, hogy seregeink a hazánkat meg támadott ellenséggel összeütközzenek: tegnap meg érkezett - nem kevés aggodalommal teltünk el a kimentei felöl, tekintve seregeink csekélyebb számát, melynek nagy része még gyakorlatlan, s a fegyverrel sem tud bánni, s több más, a tisztelt ház előtt is tudva lehető körülményeknél fogva.És annál nagyobb volt hazafiúi örömünk, melyet a kimenetel keltett bennünk - a kétszernél nagyobb számú ellenséget, minden pontokon visszaverték seregeink, különbséget tenni nem lehet, kiemelést érdemelnek minden esetre a még alig gyakorlott Pesti, Borsodi és kivált a Tolnai önkénytesek!!!, kik hősileg viselték magokat, igen sok kárt téve az ellenség közt, s annak tüzét, bár soraikból sokan elhullottak és sebesültek meg - bámulatos hideg vérrel ki állották, s a Perczel Sándor vezénylete alatti csapat, a fővezér méltánylat nyilatkozatát érdemelte meg - meg említendő még a tüzérség általában, különösen az 5-ik ezredbeli - s ezeknek parancsnoka, Jungvith, ezen osztályt a nemzet hálájárul biztosítottuk is a csatatéren. E napnak eredménye lett, hogy az ellenség nyakra-főre a hegyekbe húzódott fel, minden irányban - s a csatatér a mienk maradt.- Az ellenséget üldözni tanácsos nem volt, már az említettük oknál fogva (sic!), és azért is, mert vitéz seregeink ki fáradtak, s bár mennyi lelkesülés van is bennök, de kellő rend és betaníttás!!! hiányában lehetett tartani, hogy az ellenség erős állásábul, a mienket vissza vervén, ily zavar támadhatott volna, hogy seregeink szétoszolván öszve szedése s a rendbeni vissza vonulás lehetetlen lett volna. Alkonyat tájban láttuk az ellenséges seregeket tömegekben vonulni a hegy élén irányunkban s tartani lehetett, hogy Lovas Berény felé meg kerüli állásunkat, mire meg határoztatott seregeinknek a marton vásári állásbani vissza húzása - ami meg is történt. A sötétben azonban némi szerencsétlenség történt, ugyanis: a lelkesedéséről ismeretes Porosz herczeg gyalogság egy osztálya, az utó csapat vonulását ellenségnek vélvén, lőtt, melynek következtében a huszárok és honvédek közül többen el estek és meg sebesedtek, s hogy nagyobb szerencsétlenség vagy zavarodás nem történt: azt a Móga vezér erélyességének köszönhetni, kinek kíséretéből számos huszár lövetett le - azonban mégis a sereg tegnap éjjel táborban szált. A csata folyta alatt a jobb szárnyon, hol Ivánka őrnagy vezényelt, történt: hogy a legnagyobb tüzelésben az ellenségtől egy tiszt fejér kendővel jött csapataink elébe, mire Ivánka őrnagy oda lovagolt, s a tiszttel be ment az ellenség vonalába, azonban csapatai még folyvást tüzelvén, azokhoz lovagolt, s a tüzelést meg szüntette - vissza jövet a szerezsánok körül fogták, s értésekre adván a történteket, mind a mellett elfogatott, s egy tiszthez vitetett, ki őt Jellasicshoz küldötte, kitől ma reggel egy levéllel visszaérkezett, melyben Jellasics kijelenti, hogy fegyverszünetre kész, hogy a viszályok kiegyenlíttethessenek. Móga vezér úr, a csapatok parancsnokai és mi összejővén, ezen tárgy tanácskozás alá vétetett, s minden csapatok vezetői egytül egyig kinyilatkoztaták, hogy seregeinknek a fegyverszünetre kerülhetetlen szüksége van, a fáradalmas utazások, a tegnapi 99