Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
csata, a visszavonulás s az éjjeli hideg eső által el lévén tikkadva és szét oszolva, ami a leggyakorlottabb hadseregnél is megtörténik, azonban e tekintetben megnyugtatjuk a tisztelt Házat, hogy midőn ezen tudósítást teszük, már seregeink össze vannak szedve, vidorok ismét és harcra készek, mi a rendes katonaság tisztjeire is meglepóleg hatott, s azon tekintetből is, mert mi erősítéseket vonhatunk magunkhoz ez idő alatt, holott neki azon előnye nincs, seregeink kipihenve, megerősödve, a bekövetkező csatában győzedelmesen vívhatnak. Ebben tehát megegyezvén, Kiss Ernő és Milbeck ezredesek és gróf Szapáry Antal elküldettek azon feltételek alatt, hogy a kijelölt vonalon túl semmi hadi működések ne történjenek, a fegyvernyugvás legfeljebb három húszon négy órig tartson, s ha ezalatt a viszályok kiegyenlítéséről lépések tétetnének, a fegyvernyugvás meghosszabbíthassék, - az ellenség részére az élelmezés megszervezésére semmi erőszak ne használtassék. Az, hogy tőle jött az ajánlat a fegyvernyugvásra, mutatja: hogy a tegnapi eseménynek nagy hatása!!! volt reá, ugyanis, bár a fegyvernyugvás alatt az előny részünkön van, ezt tévé, mert nem hitetheté el magával, hogy sorkatonaságunk lőni nem fog reá, s látá, hogy ha addig sétautat tett is, most már véres akadályokra talál, és nem olly könnyű dolga van ennyire előrehaladván az országban. Leg inkább ez az, mi iránt a tisztelt házat sietve tudósítani kötelsségünknek ismertük, meg nyugtatónak tartván ezt a kedélyekre. Sürgőleg kénytelenek vagyunk a tisztelt házat meg kérni, hogy 150 ezer ezüst forint küldessék s ebből legalább 40 ezer ezüst forint húszas pénz - seregeink száma szaporodik - az élelmezés sokat felemészt, mert néha pazarlálag is kell bánni az élelmezéssel, mert seregeinkben van meg mentésünk reménye. Egyéb iránt, aggodalamink ha lehettek volna is eddig - a tegnapi nap által eloszlattattak -mindenki meg tette kötelességét a vezértől kezdve az utolsó emberig, minden különbség nélkül. September 29-e ki számíthatatlan következésű nap: e csata döntött hazánk sorsa felett, nemzeti önnállásunk első alapköve tegnap tétetett le, az elestek vérével erősítve, minden ármány és viharok ellen. Kelt Marton Vásáron September 30-án 848. Luzsénszky Pál, Bónis Sámuel, Asztalos Pál Nemzet Gyűlési biztosok. Közli: Görgey, 1980.193-196. Jellasics jelentése Latour hadügyminiszternek 1848. október 5-én (részlet) Csapataim múlt hó 29-én ütközetet vívtak Pákozdnál, az ellenséges csapatok szilárd állásban helyezkedtek el Sukoró előtt, mi némi előnyöket vívtunk ki, az ellenfél pedig éjszaka visszahúzódott Martonvásárig. Mindazonáltal nem találtam célirányosnak, hogy folytassam Buda felé való előrenyomulásomat, mert az ellenfél által akkorra már felvonultatott nagy létszámú lovassággal -huszárokkal - én csupán egy ezrednyi vértest és 4 századnyi könnyűlovast állíthattam szembe. 100
