Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
Szentélyek (XXXIV, XVII, XVIII. épületek). A szabálytalan négyszögű teret (7. tér), amelynek déli oldalát az 1. udvar északi támfala adta, nyugat és észak felől a XXIV. épület zárt le, kelet felől kisebb épületek határolták. A Forrásszentély (XXXIV épület) Gorsium eddig ismert legkorábbi épülete. 34-35-ben vert Tiberius érem, a Pó-vidékről származó terra sigillata csésze töredéke, a finom zöldmázas I. századi korsó és három összeilleszthető súly cast(rensis) jelzés alapján a szentély már a katonai tábor idejében fennállott és valószínűleg az egyetlen épület volt, amely a tábor lebontása után is használatban maradt. Erre mutat kezdetleges építkezése is. A szentély külső falait kőre alapozott vályogtéglákból építették. Ezek csak a déli és a nyugati oldalon maradtak meg, az épület mérete a középen álló deszkaépítmény alapján észak-déli irányban 6,5 m-re, nyugat-kelet irányban 8 m-re becsülhető. A deszkafalat a déli és a nyugati oldalon cölöpök erősítették, de egy további cölöp az északi oldalon arra mutat, hogy ez a támaszték mind a négy oldalon meglehetett. A deszkafalak által határolt tér 4,08x3,05 méter volt. A kis helyiséget fa padló borította. Ebből nyílt a 2x0,90 m nagyságú, ugyancsak deszkával bélelt akna, amelyben két, 80 cm átmérőjű hordót helyeztek el. A hordók alja és a vályogfalak teteje között a szentély 3,20 m magaságban maradt meg, e fölött a tetőszerkezetig további 1-1,5 m pusztulási réteggel lehet számolni. E szerkezetből átégett gerendák és egy ívesen hajló vályogtéglasor maradt meg a deszkaépítmény fölött, nyugat-kelet irányban. A tetőszerkezetet ezen a helyen vályogtéglákból épített boltív erősítette. A szentély a marcomann háborúkban pusztult el. Az egyedülálló, helyreállítható épület egy későbbi rekonstrukcióig visszatemetésre került. Pódiumtemplom (XVII. épület). A Forrásszentélyt déli oldalán 4,5 m széles kis térség választotta el az 1. udvar és a XXIV. épület által határolt 2. tér délkeleti részét lezáró templomtól. Ez az épület 6,40x 11,50 m terjedelmű volt, nyugati és keleti fala a Forrásszentély hasonló falainak vonalába esett. A kis épületet szabálytalan közökben belső falak tagolták, az általuk bezárt terek 2,60, 1,60, 2,30 és 1,10 m szélesek voltak, a két utolsót észak-dél irányban is közfal osztotta. E falak a pódium tartására szolgáltak, a Forrásszentély felé néző első, szélesebb felület a templom porticusn volt, amelyet két elveszett oszlop díszített. Az istenségről, akinek kultuszát a templom szolgálta, közelebbit nem tudunk. A két Venus és a Lima kis bronz szobor, amelyek közvetlenül a templomtól nyugatra, a téren kerültek elő, valószínűleg a szentély inventáriumához tartoztak. A templom használati idejét a korábbi és a későbbi építkezések és rétegek egyértelműen meghatározzák. Közvetlenül az érintetlen altalaj fölött vályogalapozású, apró kövekből épült barakkok maradtak meg, amelyek az I. századi katonai tábor periódusához tartoztak. A templom keleti oldalára ráépült a XVIII. épület, amely 260-ban pusztult el. A Pódiumtemplom az area sacra Traianus-kori alapítása és a marcomann háborúk közötti évtizedekben állt fenn. XVIII. épület. A marcomann háborúk után, amelyben a Forrásszentély és a Pódiumtemplom elpusztult, az újjáépítés során a 2. teret kelet irányban 5 méterrel kiszélesítették. Az új épület nemcsak méreteiben (19,70 m hosszú, 10,20 m széles), vastag falai alapján magasságában, de délnyugat-északkelet irányú tájolásával is eltér a Pódiumtemplomtól. Bejárata a déli oldalon nyílott, a küszöb szélessége 3,20 m. A küszöb és az épület előtti köves 3. tér szintje 49
