Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
XXIV. épülethez. Ez a csarnok eredeti formájában a téglapadlós 1. udvartól a VII. épület apszisáig terjedt, 27 m hosszúságban, 10 m szélesen. Keleti falát félpillérek erősítették, nyugati oldalához a 2. udvar szélességében két helyiség csatlakozott. Ezek közül az északit vastag, kitűnő minőségű terrazzo padló borította, a padlója alatti térbe csatlakozott a VII. épület pódiuma alatt észlelt futőcsatoma. A csarnok a marcomann háborúk idején súlyos károkat szenvedhetett. Ekkor zuhant le tetőcserepeinek nagy része a 2. udvarba. Ezek jelentős részét TE-PR bélyegekkel látták el. A bélyegek Gorsiumban csak ezen a helyen fordultak elő, ez valószínűvé teszi, hogy a XXIV. épület a szentélykörzet Traianus-kori építkezésében külön szakasznak tekinthető. A téglabélyegek betűinek értelmezésére különböző feltevések születtek (például templum provinciae, a szentkerületnek két feliraton is szereplő Templum elnevezésére alapozva), végleges megoldásra egyelőre nincs lehetőség. A marcomann háborúk utáni újjáépítés a csarnokot több vonatkozásban megváltoztatta. A téglapadlós 1. udvar lépcsője ettől kezdve kisebb pódiumhoz vezetett, amelynek erőteljes falai ráépültek a XXIV. épület keleti falára. A csarnok északi részéhez ebben a periódusban kelet irányban újabb, porticusszal ellátott helyiségek csatlakoztak. A bővítés a Traianus-korban betemetett katonai tábor árkáig terjedt, amely fölött csak a IV. századtól építkeztek. Megváltozhatott a XXIV. épülethez felvezető lépcső hely is. A VII. épülethez csatlakozó oszlopsoros 2. udvar északkeleti szögletét négyzet alakú téglaépítmény foglalta el, amely lezárta a korábbi északi lépcsőt. Csak rétegviszonyok engednek arra következtetni, hogy ebben az időben a csarnok az I. udvar felől volt lépcsők kialakításával megközelíthető. A csarnokok értelmezése, ha csak a régészeti maradványokból indulunk ki, megfelelő analógiák hiányában csak az épületek jellegéből indulhat ki. A kisváros léptékét jelentősen meghaladó arányok nem hagynak kétséget a felől, hogy a helyi igényeket és feltételeket meghaladó szent kerület csarnokairól van szó. Ezt erősíti meg a Gorsiumban állított felirat is, amelyet a Templumhoz, a felszentelt területhez tartozók üdvére állítottak. (Valószínű, hogy ugyancsak a Templutmól történt említés egy másik, a középkorban Székesfehérvárra hurcolt feliraton is, amelyet Marcus Aurelius papjai emeltek). A csarnokok és a szentkerület eddig feltárt korai épületei a II. század első nyegyedéből valók, olyan időszakból tehát, amikor még valamelyik keleti kultusz építkezésével nem lehet számolni. A csarnokok (és az egész area sacra) szerepét, értelmezését a XVIII. században Sárpentelére hurcolt építési tábla határozza meg, amely szerint Septimius Severus és Caracalla császárok helyreállították a provincia császárkultuszának templomát. Ez az azonosítás a történeti körülményeknek is megfelel: a szentélykerület abból az időből való, amikor Traianus császár Pannonia kettéosztása idején Gorsium városát alapította és amikor Alsó-Pannonia provincia számára a császárkultusz helyét kijelölte. A csarnokokban e következtetések és egyeztetések alapján a császárkultusz különböző szertartásainak és programjainak színhelyét kell látnunk. E programok középpontjában az uralkodó császár előtti hódolat állt, az évenként ismétlődő áldozatbemutatás a provincia főoltárán, valamint az ünnepségek során ülésező tartománygyűlés. A templom teljes feltárásáig, illetve a főoltár helyének ismeretéig a csarnokok közelebbi rendeltetése nem határozható meg. 48
