Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
oltáron nincs felirat (esetleg a szöveg festéssel készült), nem tudható, a kis szentély melyik isten tiszteletét szolgálta. A IV. században a tér a késői cardo maximus vonalára szűkült össze. Az átlagosan 1,80 m széles városfal köveit a középkorban teljesen kiszedték, nyomvonala csak a fal elbontásakor visszahullott törmelék alapján követhető. A falat a késői cardo maximus végén kapu szakítja meg. A városfalnál vastagabb kapu erődítéseivel 18 m hosszú volt, átlagos falvastagsága 2,5 m. Az egyszerű kapu két nagy belső pillér között nyílt, szélessége 3,60 m, azaz valamivel kényelmesebb áthaladást tett lehetővé, mint a nagyobbszabású nyugati kapu. Kívül csak keleti oldalán védte torony. A nyugati oldalon 3 méterre növelt falvastagság biztosította a kaput. A kaputoronynak leletanyaga alapján nemcsak a bejárat védelmében volt szerepe, de - békeidőben — az átmenő forgalom ellenőrzésében is. Erre enged következtetni egy mérleg maradványa és számos súly. A toronytól nyugatra és keletre 35-35 m távolságra egy-egy torony látható (a további tornyok - mindkét irányban - még feltárásra várnak). Ezek, a városfalat erősítő tornyok általában azonos méretűek (9,5><7,5 m), négyszögletesek, kb. 60 cm-rel ugranak vissza a városfal felső síkjához viszonyítva. Az északi városkaputól keletre lévő toronyban {Északi 2. torony) előkerült cölöpnyomok valószínűleg a torony emeleti részének megközelítését szolgáló lépcső (létra) maradványai. Ugyanennél a toronynál korábbi falak mutatják, hogy a város a O. században a későbbi városfalakon túl is terjeszkedett. Az Északi 2. torony előterében néhány kőemlék látható, amelyek a székesfehérvári királyi bazilika romjai közt kerültek elő: 20. Delfinek. Dombormű-töredék, külső és belső oldalán delfinek. Vörös festés nyomai. 21. Delfinek. Dombormű-töredék, két egymást keresztező delfinfarok. 22. Aediculafal. Széles pillér mellett kis fülkében kampós botot tartó mezítelen fiatal férfi. 23. Tábla. Szarvast üldöző párduc. 24. Tábla. Lovat üldöző oroszlán. Mindkét kő ahhoz az állatjelenetes sorozathoz tartozik, amellyel Róma fennállásának 1000. évfordulójára díszítették az area sacra valamelyik csarnokát. A sorozat többi darabja Intercisába került. Area sacra A MII. században a fórumot keleti oldalán 6 méter széles köz választotta el a város északnyugati negyedét elfoglaló szentélykerülettől. A keskeny utcát {cardo 1) a fórum északkeleti sarkától a VII. épület apszisával párhuzamos, íves kerítésfal határolta, amelyben feltehetőleg az area sacra északi lezárását láthatjuk. A szent kerület nagyságát egyelőre nem tudjuk meghatározni: a korábbi feltevésekkel ellentétben a késői decumanus maximus déli oldalára is kiterjedt. A szent kerülethez tartozó épületsor előtt feltehetően tágasabb tér nyílt, ennek egyelőre csak az északi szűk része ismert. A korai járószint Gorsiumban egyedül ezen a helyen került feltárásra. A városközponttól (a decumanus maximus és a cardo maximus találkozásától a IV. századi decumanus maximus kelet felé folyamatosan emelkedett, a korai és a késői járószint 43
