Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
közötti különbség meghaladta a 2 métert. A jelentős szintkülönbség a m. század végén alapított új város (Herculia) építését megelőző nagyszabású plamrozás következménye: az elhordott romokkal az új út szintjéig töltötték fel azt a szintkülönbséget, amely a szentkerület dombja és az előtte lévő tér között volt. Nympheumok (díszkutak). Az area sacra előtti teret hosszú támfal zárta le, amelyet észak felé két lépcső tört át, egy harmadik keleti oldalán vezetett fel a templomhoz és a szentkerület keleti szárnyán emelkedő épületekhez. Két-két lépcső közé az ünnepélyes tér díszítésére egy-egy díszkutat helyeztek el. Mindkét nympheum kis, szemalakú medencéből és mögötte egyegy féloszloppal, levéldíszes ívvel, felül ugyancsak faragvánnyal ékesített párkányból állott. A fülke félköríves padkáján a vízvezeték kiöntő nyílását dombormű fedte. 25. Viziistenség. A keleti, jobban megmaradt 2. nympheumnál a relief göndör fürtű, szakállas istent ábrázol, jobbjában sással, bal kezét lefelé fordított korsón nyugtatja: a vizet isten csurgatja a medencébe. Az istenség helyi viseletű, köpenyben, tunicaban, nadrágban, saruban, övében tőrrel dől rojtokkal díszített párnára. A relief (a helyszínen másolata látható, az eredeti faragvány az Antiquariumban tekinthető meg) eredetileg festett volt: a háttér mélyzöld, az isteni öltözék aranyszínű, a korsó vörös. 26. Két viziistenség. A nyugati diszkút (/. nymphaeum) domborművén két fiatal istenalakot látunk ülő helyzetben, kezükben sással. Közöttük, az ólomcső nyílása fölött, lefelé fordított korsó: itt is a kimeríthetetlen edényből kapta vizét a medence. Mindkét dombormű a medencébe hullva került elő - az érmek, amelyeket letakartak, Traianus és Hadrianus veretei voltak: a medence használata valószínűleg csak a marcomann háborúkig tartott. Csarnokok (VIL, IX. és XXIV. épület). Az area sacra előtt lévő térről a két nympheum között lépcső vezetett fel a kisebb emelkedőn - a két diszkút szélességében - épült ötrészes, a tér felé néző oldalán oszlopsorral díszített központi csarnokhoz (IX. épület). A csarnok a középkorban ugyanarra a sorsra jutott, mint a városfalak nagy része: java részét alapjaikig kiszedték és Székesfehérvárra hurcolták a királyi építkezések számára. A megmaradt törmelékek hatalmas falakat mutatnak, keleti oldalukon pillérekkel. A falak vastagsága magas, oszlopokkal díszített épületre mutatnak, amelynek közepén a lépcső, a bejárat, az északi kijárat, valamint egy második lépcső tengelyében kisebb, négyszögű bázis állott, amely mérete alapján nem anynyira oltár, mint inkább szobortalapzat lehetett. Az ötrészes csarnokból a középen elhelyezett küszöbön át a csarnok teljes szélességében keresztbe elhelyezett térségbe lehetett jutni, amelynek megmaradt finom téglapadlója. A tágas tér, támfallal északi oldalán, belső udvar lehetett (1. udvar). A támfalat a csarnok tengelyében, az elhúnyt és istenné avatott császárok (vagy Augustus) templomát feltételezte: ennek megfelelően ez a pódium a provincia főoltárának helye lett volna. A templom azonban másutt került elő, ebben a szoba nagyságú helyiségben oltárnak - alapzatának - semmiféle nyoma nem volt felismerhető, nem lehetett a császárkultusz szertartásainak központi 44
