Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
Basilica 7-től elválasztotta, kerítéssel körülvett udvar lehetett, amelyen a nagy közkút is állott. Lehet, de egyelőre nem igazolható, hogy a Basilica I és a XXI. épület között utca húzódott volna (cardo a). A cardo maximus nyugati oldalán lévő további két épület, az L-alakú XXII. és a XLI. épület csak kis részében megmaradt házat a bemutatás feláldozta az alattuk lévő jelentősebb, n/EQ. századi épületek feltárása érdekében. Mindkettő a XXI. épülethez hasonló szabálytalan helyiségekből állt. A XXII. épület rövidebb szárában lévő kis helyiségei alapján lakóháznak tekinthető. Hasonló jellegű házak határolták a cardo maximus keleti oldalának felső szakaszát is. A XI. épület középpontjában egy 15 x 8 m nagyságú terem állott, de ettől északra és a főutcára nyíló nyugati oldalt is nagy helyiségek foglalták el. Lehetséges, hogy a ház ismeretlen célú középület lehetett. E mellett szólhat az a körülmény is, hogy az V. század elején, amikor hivatalok már nem működtek, az épület helyét - legalábbis északi részén - gyönge minőségű lakóházak foglalták el. Basilica II. (V. épület). A késői cardo maximus elején, a decumanus maximusra tekintő bejárattal egy másikk basilica-típusú épület állott. Az épület déli zárófalát és az előtte húzódó esetleges előcsarnokot a középkorban oly mértékben kiszedték, hogy helye már nem állapítható meg. A téglalap alakú basilica hozzávetőlegesen 24 m hosszú lehetett, szélessége 13 m, északi végében 6,50 átmérőjű kis apszissal, amelyet a basilika teljes szélességében fal (korlát) zárt le. E falnak a terem felé eső oldalán, az apszis végeinél lévő két nagy pillér, valamint egy, a helyszínen előkerült oszloptöredék alapján három hajóra lehet következtetni. A terem északnyugati sarkában megmaradt az épület eredeti téglapadlója. Az alaprajz alapján az épület egyértelműen ókeresztény teremtemplomnak tekinthető, a szokásos félkör alakú subselliummal. Egyedül az észak-dél irányú tájolás tér el a gyakorlattól. Az utca vonalához alkalmazkodó épületben a templomhoz tartozó leletanyag nem került elő, a téglapadlón talált két bronz érem, Diocletianus és Galerius egy-egy follisa azonban esetleg arra enged következtetni, hogy az épület a város újraalapításának időszakából, a LU. század utolsó éveiből való, a keresztény közösség csak évtizedekkel később vette birtokba és alakította át a maga céljaira. Ez az ókeresztény templom nem volt olyan hosszú életű, mint a Basilica I. A terem északkeleti részében, a korlátot felhasználva, egy későbbi egy helyiséges épület falai kerültek elő (XX. épület). A kis ház keleti irányban tovább terjedt, mint a Basilica II. Gyönge falai a templom téglapadlójára alapozva, sárba rakott kő- és téglatörmelékeiből készültek. Korának meghatározásához kezdetben a padló fölött előkerült középkori cseréptöredékek adtak kiindulást. A településen másutt is előkerült, sárba rakott, kő- és téglatörmelékeket felhasználó építkezés azonban a római város legkésőbbi periódusára jellemző. Az a tény, hogy a XX. épület lakói is a valamivel korábban megsemmisült templom padlóját használták, egyértelművé teszi, hogy a kis ház Herculia V. század eleji építkezéseihez tartozik. A templom ekkor már nem állt fenn. Északi városkapu. A capitoliumi templom (XLII. épület) északi oldalát a városkapu előtti tér foglalta el (2. tér). Ez a III. században széles, kövezett térség volt, a kapu tengelyétől nyugatra kis szentéllyel (XLVI. épület), amelynek bejáratát oszlopok díszítették. A benne lévő 42
