Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A település és története
tehát Augustus császár, vagy az istenné nyilvánított császárok tiszteletének szentelték. A töredék valószínű kiegészítése: templum d[ivi Augusti] vagy inkább d[ivorum Augustorum]. Az uralkodó császár iránti hűség ünnepélyes kifejezése minden évben egybeesett a tartománygyűléssel. Ennek tevékenységéről sem maradtak adataink. Mint másutt, a városoktól befolyt összegek felhasználásáról dönthettek, egy-egy szobor, felirat felállítását határozhatták el jóemlékű helytartó, a provincia védelmében érdemeket szerzett hadvezér érdemeinek megörökítésére. Ezek közé tartozhatott az a szoborbázis, amelyet az aquincumi katonaváros (canabae) közössége Claudius Maximus helytartónak állított a tartománygyűlés székhelyén, továbbá azok a kifinomult, a birodalmat vezető személyiségekre utaló portrék és tógás férfiszobrok, amelyek az Intercisába hurcolt kőanyagból gorsiuminak tekinthetők. A források az évenkénti ünnepek említésében az áldozat bemutatása, ünnepi felvonulás mellett közös lakomákról és amphitheatralis játékokról is szólnak. Gorsiumban mindkét program helyszíne meghatározható volt. A csarnokoktól keletre lévő, még csak részben feltárt épület alatt terjedelmes pince került elő, száznál több ép és legalább ugyanannyi töredékes korsóval, továbbá egy nagyobb étkészlethez tartozó tálakkal, bronz edényekkel. A pince fölötti nagy termet freskók díszítették bronz korsó ábrázolásokkal: ez lehetett a lakomák színtere. Az amphitheatrum a város északi szélén, fából épült. Az uralkodó, illetve az istenné nyilvánított császárok tiszteletét ápoló Templum és a hozzá kapcsolódó concilium provinciae különleges jelentőséget adott Gorsiumnak. Ezt nemcsak alapítása juttatja kifejezésre, amely Traianus császár akaratából történt, de még inkább Septimius Severus gesztusa: a dunai katonai táborokat 202-ben meglátogató császárt számos dicsőítő felirat, emlékmű, épített/újraépített szentély fogadta a limes mentén, ő maga egyetlen templomot új irtatott meg saját költségén, mintegy szimbolikus köszönetéképpen a provincia polgárháborús helytállásáért, a gorsiumi Augustus-templomot. Septimius Severus 202-ben, a templom felszentelésén járt Gorsiumban. Rajta kívül — bár ennek forrásadata nincsen - járhatott itt pannoniai látogatása idején Hadrianus is: felkeresve az építkezést, amelyet ifjabb éveiben ő indított el. Utódai közül Marcus Aurelius éveket töltött Pannóniában a marcomannok, quádok és szarmaták ellen folytatott háborúban: bár ez alkalommal is hiányzanak a forrásadatok, nem zárható ki annak lehetősége, hogy megfordult Alsó-Pannonia vallási központjában, esetleg éppen 178 június 11-én, amikor a két császár, Marcus Aurelius és Commodus üdvére az aquincumi duumvirjei feliratot állítottak. A ül. századi uralkodók közül egyedül Caracalla neve merült fel lehetőségként, ha 214-ben, a keleti háborúban felvonulva Pannóniát útba ejtette. A táci település az első katasztrófát a marcomann háborúkban (167-180) élte át. Egy szarmata támadás felgyújtotta és porig égette a külső negyedek szalmatetős kunyhóit, de károkat okozott a belső városban is. Az ünnepi lakomáknak helyet adó épület ugyancsak tűz áldozata lett, a nagy terem freskói és elszenesedett gerendái a pincébe zuhantak. Leégett a mellette emelkedő reprezentatív épület is, valamint a templom. Az utóbbi kettőt a háború után újjáépítették, ahogy megújultak a külső negyedek is, ahol a Severus-kori fellendülés éveiben a korábbi putrikat kőépületek váltották fel. A falusias déli negyed egy részét - valószínűleg a támadás után - a katonaság vette birtokba: a Sárvíz mellett új katonai territorium jött létre, esetleg átvo-18
