Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A település és története
nuló csapatok elhelyezésére, utánpótlásának biztosítására, vagy inkább a felállított útellenőrzés (beneficiarius-állomás) számára. Mintegy 90 évvel később, 260-ban érte Gorsiumot a második szarmata roham, amely az egész várost rombadöntötte. Két évvel korábban a város lakóit egy gyorsan végétért polgárháború rettentette meg. Néhány héttel korábban a Duna-vidéki hadsereg parancsnoka, Ingenuus, Sirmiumban császári bíbort öltött. Gallienus császár Mediolanumban (Milánó) állomásozó lovas hadserege azonban Murscmkl (Eszék) szétverte az ellencsászár hadseregét. A lovascsapatok közeledtére rejtették el a concilium provinciae pénztárát a reprezentatív épület padlója alá; az események nem lehettek veszély nélküliek: a pénz nem került többé elő, elrejtöi nem élték túl az eseményeket. A szarmata roxolánok 260-ban az újabb ellencsászár, Regalianus csapatait Sirmiumnál megsemmisítették, Pannóniát végigdúlták, városokat, katonai táborokat égettek fel. Ezek sorsára jutott Gorsium is. A pusztulást ez alkalommal nem követte újjáépítés: a birodalom évtizedekig tartó politikai, katonai és gazdasági válsága nem tett lehetővé semmiféle helyreállítást. A túlélők mintegy három évtizeden át üszkös romok közt húzták meg magukat. Ebben az időszakban hurcolták el Intercisába, tervezett katonai építkezésekhez, a szentkerület domborműveit, szobrait. A megsemmisült város helyén az élet az újrainduló pénzforgalom tanúsága szerint csak a III. század utolsó éveiben kezdett bontakozni. Nem a romépületeket állították helyre, kísérlet sem történt a feldúlt város életének folytatására. A feltárások mindössze néhány épületet találtak, amelyet részben a megmaradt korábbi alapfalakra emeltek. Általában nem tartották meg az utcák vonalát, a település tájolását sem, ami arra mutat, hogy az új város ezúttal is új felméréssel, központi akaratból született. A peristyliumos nagy épület (palatium), az ókeresztény bazilikák az oszlopsoros decumanus maximus északi oldalán emelkedtek: ez a városrész jelek szerint továbbra is hivatalos negyed maradt. Az új város korábbi nevét sem tartotta meg: a fontos útcsomópont, amelyet az Itinerarium Antonini, a korabeli útikönyv két út kereszteződésében említ, a tetrarchia-kori névadásban Herculia lett. Az uralkodó császárok egyikének tiszteletére választott név nem jelenti szükségképpen, hogy a táci település az új érában is szerepet kapott a provincia kormányzásában. Ennek lehetőségét természetesen nem lehet kizárni. Valószínűnek látszik, hogy a polgári és a katonai kormányzat kettéválasztása után Aquincum csak a provincia katonai parancsnokának (dux) székhelye maradt. Lehet, hogy a praeses (helytartó) Sopianaeba (Pécs) költözött, ez a város azonban az új kelet-nyugat irányú főút mellett feküdt, közvetlen összeköttetéssel a mozgó császári hadsereg erődített szálláshelyeivel, inkább mint az illyricumi hadsereg parancsnokának (magister militum per Illyricumi) székhelye jöhet számításba. Herculia mellett szólhat fekvése Valeria provincia központjában, a tartomány útjainak kereszteződésében. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Valeria területén helytartói rezidencia számára alkalmas nagyobb épületet a IV. századból - egyelőre - másutt nem ismerünk. A 290-es években megindult építkezések szinte az egész évszázadon át tartottak. Az új decumanus maximus oszlopsorában, a palatiumban, az üzletsorban (tabernae) korábbi épületek faragott köveit, az elhagyott temetők sírköveit építőanyagként használták fel. A későbbi épüle19
