Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A település és története
került ki. A helyi társadalom előkelői néhány évtizeddel a városalapítás után már a város vezető testületéiben is helyet kaptak, mint P.Aelius Respectus, az ordo (városi tanács) tagja. A volt katonai tábor helyén felépült városközpont a kis számú és az átlagos méreteknél szerényebb municipális épületek szomszédságában elsősorban a császárkultusz és a tartománygyűlés céljait szolgálta. A feltárások az épületcsoportnak csak egy részét hozta napvilágra, így ma még távolról sem tudunk teljes képet alkotni az egész szentkerületről, de az egyes épületek értelmezése sem végleges. A szentkerület antik neve Templum, esetleg Templum provinciae lehetett. A decumanus maximus és a cardo maximus sarkán egy Il.századi épületben (XXVII. épület) eredeti helyén került elő az a bázis, amelyet L. Virius Mercator sacerdos a Templumhoz tartozók üdvére állított (pro salute templensium). A templenses-1 egy másik felirat is említi, amely a középkorban Székesfehérvárra került: ezt Marcus Aurelius templomának papjai emelték. A Templum e két esetben nem templomot jelent, hanem — latin nyelvhasználat szerint — auguroktól felszentelt helyet, szentkerületet. A Templum provinciae elnevezésre a csarnokok építkezésénél használt TE*PR bélyegű téglabélyegek adnak bizonyos lehetőséget. A rövidítés természetesen számos más feloldást is lehetővé tesz. Magukról a szertartásokról nem maradtak fenn adataink. Ezek nem térhettek el lényegesen a többi provincia gyakorlatától: minden évben, a tavasz valamelyik napján a provincia városainak (és feltehetően bennszülött civitasainak) küldöttei itt sereglettek egybe, hogy az uralkodó császár üdvére tanúi legyenek az áldozat bemutatásának, amelyet a provincia főpapja végzett. A Székesfehérvárra hurcolt kőemlékek között az egyik bázist Aquincum duumvirjei (polgármesterei) 178-ban, június 11-én állították Marcus Aurelius és Commodus császárok üdvére. Lehetséges, hogy ez a nap volt évente az áldozat bemutatásának napja. Június 11. mindenképpen különösen szent nap volt Pannóniában: ez a dátum szerepel Camuntumban a pfaffenbergi és Aquincumban a gellérthegyi szent helyeken állított oltárokon is. Feltételezhető, hogy a különböző csarnokok a szertartásokon résztvevő küldöttek elhelyezésére szolgáltak, az épületcsoport nyugati részét elfoglaló 60 m hosszú csarnok talán az áldozat után ülésező tartománygyűlés helyszíne lehetett. Az épületek értelmezését különösen nehézzé teszi az a körülmény, hogy a szomszédos és a távolabbi provinciákban hasonló együttes mindeddig nem ismeretes. Analógiaként elsősorban a pergamoni Heroon jöhet számításba. Valószínű, hogy a tervek és az első építkezések a 106 körüli évekből valók, amikor Hadrianus, a későbbi császár kormányozta Alsó-Pannoniát, aki egész életén át aktívan foglalkozott építészettel. Hadrianus mellett szólnak azok a hatalmas pergamoni és tarsosi gránit oszlopok, amelyek Székesfehérvárt a királyi bazilika romjaiból kerültek elő: Hadrianus Róma városi építkezéseinek oszlopai is ezekből a bányákból származtak. A szentkerület temploma az újabb ásatások során a főutcának déli oldalán bontakozik ki. Erre a templomra vonatkozik a sárpentelei/fövenyi építési tábla, amely a marcomann háborúk során megrongálódott templom helyreállításáról ad hírt. A felirat töredékes, ez a kutatásban többféle feltételezésre adott lehetőséget, melyik isten templomának helyreállítását végeztették el a császárok 202. évi pannoniai látogatásuk alkalmára. A töredéken az istenség nevére egyetlen D betű utal. A felirat, mint láttuk, a császárkultusz templomára vonatkozik, a templomot 17 1
