Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A régészeti kutatások
Az 1986/A ("I. árok") szelvényt a torony D-i, a templomhajó NY-i és az újkori téglaépület D-i helyiségének K-i fala által határolt térségben tűztük ki. A kutatóárokban - mely az 1973/1. szonda beeső részletét is érintette, s egyúttal hitelesítette - módunk nyílt a fő- és mellékhajók viszonyának tisztázására. Megállapítást nyert, hogy a D-i oldalhajó NY-i alapfala nincs egybekötve a főhajóéval (falelválás). A D-i oldalhajó magasabb járószintről való lealapozására utal, hogy a főhajó alapozási párkányzata ill. felmenő falcsonkja az oldalhajó alapozási szakaszához illeszkedik. Az 1746-47. évi Canonica Visitatioból tudjuk, hogy a D-i oldalhajó 1693 és 1721 között előbb református imaházként, majd katolikus templomként szolgált. Elbontásakor (1722), - mint szó volt róla korábban, - alapfalait meghagyták. Miután a jelenlegi faltető jelentkezési szintje azonos a gótikus torony alapozási párkányzatának szintjével, feltehető, hogy az 1722. évi visszabontás határa pontosan az alapozási párkányzat volt, s ebből adódóan az 1721 utáni időszak járószintje megegyezett a gótikus periódus járószintjével (12. kép C, 3). Ugyanebből következik - a toronyalapozással megegyező kő- és kötőanyag is ezt bizonyítja —, hogy a főhajótól eltérő falszélességű (1,2 m), alapozási mélységű (-1,9 m) és falszövetű oldalhajó a 15. századi toronnyal azonos építési periódusból származik, s járószintjük azonos. E járószint 1721 utáni megújítása 1973-ban még megvolt (10. kép B, 2), 1986-ra azonban már megsemmisült. Helyén, - főként az 1986/A. szelvény D-i harmadában - felületén már füvesített, 20. századi épülettörmelék-elterítést találtunk (9. kép C, 1) . Ez alatt újkori (főként 18. századi) leletanyaggal keltezhető törmelékes feltöltés következett (9. kép C, 2) , amely egy agyagos, tapasztott zárórétegen volt elterítve (9. kép C, 3). Az alatta feltárt, rendkívül kevert, égett törmelékes feltöltés, melynek rétegtani jellemzői és jelentkezési szintje azonos a torony túloldalán (1973/in. szelvény) feltárt rétegsor 4.sz. rétegével (12. kép C), régészetileg is bizonyossá tette az eddig csupán írott forrásokra alapozott török jelenlétet (9. kép C, 4). A törmelékes réteget - hódoltság kor utánival keveredő török kori leletanyaga révén - a török palánk ill. annak pusztulásának idejére, az 1690-es évekre tehető helyreállítási, szintrendezési munkálatokig terjedő időszakhoz köthetjük (9. kép C, 4). Ehhez kapcsolódik a 15. századi toronyhoz, ill. az É-i oldalhajóhoz utólag (a török korban) hozzáépített kőhelyiség padlószintje (12. kép C, 5), melyet (a toldaléképülettel együtt) valamely török kor utáni, gyaníthatóan az 1721-22. évi tereprendezés számolt fel. A szintadatokból az is megállapítható, hogy a tçrok időszakban jelentős (kb. 40-50 cm-es) szintlehordás ment végbe a 15. századi viszonyokhoz képest, (ez! az ásatási terület más helyszínein is észlelhető volt). A helyenként a cinterem sírjait is elérő török kori szlntlehordást jelzi az 1973/m. szelvény 7.sz. rétege (= elpusztított sírok csonttörmeléke, 12. kép C), s az 1986/1. szelvényben feltárt középkori sírok felső rétegének relatíve kis sírmélysége (pl. 5. sír m: -29 cm). Az 1973/m. szelvény török kori padlócsonkja - melynek jelentkezési szintje azonos az 1986/1. szelvényben feltárt 1693. évi agyagos záróréteggel - azt is jelzi, hogy az ideérkező, s a D-i oldalhajót imaházként helyreállító reformátusok a külső járószinten az eredeti, török kori viszonyokat tartották meg, (belül a 15. századi viszonyokat állították helyre). A külső és belső szintviszonyok szinkronba hozatalára, azaz a külső járószint 15. századi állapotba való visszahelyezésére, s a D-i hajó ezen szintig való visszabontására csak 1721-22-ben került sor. Az 1986/A szelvényben ("I. árok") feltárt templom körüli temetőrészlet (1-26. és 41-46. sírok, 9. kép A-B) ismertetésére a későbbiekben bővebben is kitérünk. Elöljáróban csak annyit, hogy sok hasznos részadattal járult hozzá a lelőhely időrendjének tisztázásához, erős bolygatottsága ellenére is (9. kép A-B; 10. kép B, 4-5). A temetőrészlet pusztulásában nemcsak az 1970-es évek bolygatásai127 játszottak közre, hanem az 1986/A szelvényt NY-ról lehatároló újkori téglaház K-i falalapozása, továbbá az árok D-i harmadában feltárt török kori gödör (2. gödör) beásása is (9. kép C, 5). A D-i oldalhajó DNY-i sarokpontjának és D-i zárófalának tisztázására nyitottuk - az 1986/A árok DK-i végéhez kapcsolódóan - az 1986/1. szelvényt (3. kép A). Újdonság volt Csukás Györgyi 1973. évi eredményeihez képest a DNY-i sarok - főfalakkal egybealapozott, utóbb a legalsó kősor habarcságyazatáig visszabontott - diagonális támpillér csonkjának (0,9 x 0,6 m) előkerülése. Ettől 5 m-re újabb, az előzőnél jóval épebb, a főfal tetőszintjével azonos magasságig visszabontott támpillér került napvilágra (1,2 x 1,2 m, alapozási mélysége azonos a zárófaléval). A második pillér vonalától K-re a fal török kori megújítására utaló nyomokra bukkantunk. A második, és az 1973/1. árokban feltárt harmadik pillér közötti 3,2 m-es falszakasz Horváth Kálmán plébános levele F. Petres Évához, Csukás Györgyi dokumentáció, KM. Adattár, Vél, ltsz. 927. 6. 127 22
