Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A régészeti kutatások
periódushoz sorolta a föhajó középtengelyében feltárt (1973/1), téglafalú kripta megépülését is. Végül megállapítást nyert, hogy a templom falait - a toronyhoz közvetlenül csatlakozó NY-i főfal kivételével (ezt valószínűleg statikai okokból hagyták meg) - az 1820-as években bontották el, az új, klasszicista templom javára. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy Csukás Györgyi munkája során török palánk meglétére utaló nyomra nem bukkant.124 Az 1986. évi munkálatok megkezdésekor lényegesen megváltozott terepviszonyokat találtunk az 1973. évihez képest. Az időközben kipusztult szőlőtőkék eltávolítása helyenként változó, 30-50 cm vastagságú, mesterséges szintlehordással járt együtt. Egyes szakaszokon szabadon álló falsíkokra bukkantunk: a főhajó NY-i zárófalára - most már teljes hosszúságban — ill. a D-i mellékhajó NY-i és D-i főfalainak 1973-ban még föld alatt nyugvó részleteire (10. kép C). Ugyanígy jutottak napvilágra egy, a toronyhoz NY-ról csatlakozó, három helyiséges, újkori téglaépület maradványai125 és egy korábbi (Csukás Györgyi által még nem ismert) helyiség falmaradványai a torony É-i oldalán. Az újkori épület méretei: alapterület 16,1 x 7,3 m, főfalak szélessége 80 cm, belső válaszfalak szélessége 60 cm, D-i és É-i helyiségek belvilága 5,7 x 3,7 m, középsőé 5,9 x 2,9 m, a jelentkezési szinttől számított alapozási mélysége -110 cm). A torony nagyjából ÉNY-i sarkához, ill. az É-i mellékhajó NY-i falához csatlakozó, 3,5 x 5,2 m-es helyiség relatív időrendjét jelzi, hogy az újkori téglaépület É-i helyisége részben ráépült. A toronyhoz és a hajóhoz való utólagos hozzáépítésére mutatnak viszont bekötései, az előbbiektől eltérő falszövete (kő, sárgásszürke habarcsba rakott, apró törtköves vegyesfalazat) és méretei (szélessége 80 cm, a jelentkezési szinttől számított alapozási mélysége -75 cm). A helyiség (13. kép B; 5. kép 3) a török kor emlékének tartható, időrendi besorolását megerősíti a járószintek elemzése is. Csukás Györgyi - tudtán kívül - e helyiség DK-i sarkában nyitotta 1973/I1I. szondáját, a torony ill. a főhajó NY-i zárófala alapozási mélységének és egymáshoz való viszonyának a meghatározására (12. kép C; 4. kép 2). Az itt talált járószintcsonkok, rétegek ismertetését az ásató - talán a datáló leletek hiánya folytán - sajnos, bővebb közleményéből126 is kihagyta, azonban véleményünk szerint még ilyen formán is nagy fontossággal bírnak a lelőhely szintviszonyainak tisztázásánál, az 1986-ban talált objektumok, rétegek értelmezésénél: 1. A szelvény K-i határát a főhajó nagyméretű, fehérmészkő kváderekből épült zárófala (szélessége 90 cm) adja, mely a külső falsíkon kiugratott padkájú, szürkésfehér, meszes habarcsba rakott tört fehérmészkő alapozáson nyugszik (mélysége -2,15 m, szélessége 1,1 m). Ehhez az alapozási párkányzathoz szervesen kapcsolódik a legalsó, szürke, tapasztott járószinttöredék (12. kép C, 6), melyet ennek alapján a korai, egyhajós templom külső járószintjének tekinthetünk. 2. Az eltérő falszövetű torony K-i fala nem áll szerves kötésben a templomhajóval. A két fal alapozása és egymáshoz igazodása alapján a hajó épült meg először, s ehhez építették utóbb a tornyot: K-i alapfala a hajó alapozási kiülését követve, visszaugró, ez az "eltolás" a torony NY-i oldalán sajátos párkányszerű tagolásban mutatkozik meg (13. kép B, metszetrajzaink + / - 0 pontja). Ezzel szemben a torony főhajóval nem érintkező, É-i oldalának alapozási párkányzata két lépcsőben tagolt, összesen 25 cm-es kiülésű. Jelentkezési szintje kb. 70 cm-rel magasabb a templomhajóénál (a torony ettől számított alapozási mélysége -3,1 m), s hozzá egy újabb járószintcsonk kapcsolódik (12. kép C, 3). A gótikus torony templomhajóra való "ráült etése" tehát mesterséges feltöltéssel kialakított, új külső járószinttel párosult. 3. A harmadik járószintmaradvány (12. kép C, 5) - szintadatai alapján - a toronyhoz később hozzáépült, kőfalú helyiség padlószintjével azonosítható. 1-4 Az 1973. évi kutatási lehetőségeknek gátat szabott a leletmentés rövid időtartama, körülményei. A lelőhely jelentőségére való tekintettel fogalmazódott meg az igény egy újabb, hitelesítő feltárás lefolytatására, melyre a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályának anyagi támogatásával került sor (RÉG.FÜZ. Ser.I. No.40. (1987) 122). Csukás Györgyinek egyúttal köszönetét mondunk dokumentációja (IKM. Adattár, Vál, 927.sz. 5005/88) közlésre való átengedéséért. 125 Ennek meglétére egyébként már Csukás Györgyi is utalt dokumentációjában (IKM. Adattár, Vál, 927.sz. 5), de ÉK-i sarokrészletének - a fotóból ítélve kb. 50 cm-es földtakaró alóli - előkerülését akkor nem követte szisztematikus feltárás. 126 ALBA REGIA 14 (1975) 370. 21
