Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

92 vagy: Elindultak a kis aprószentek, De nem Heródes nyomdokába, Nem kardokkal, nem dorombokkal, Hanem gyenge ágú hajlós vesszőcskékkel. A legények, mielőtt megvesszőzték volna a lányokat, a következőt énekelték: Óh, boldog Betlehem, Áldások városa. Ott nyugszik védtelen, Bús árvák támasza. Angyalok öröme, földiek dicsősége, Ne félj kis Jézuska! Míg a vész vihara Nem zúg fejed fölött. Nyugodd ki magadat Anyád karja között. Míg nem jő Heródes Gyilkoló fegyverekkel, Ne sírj kis Jézuska! Ezután őket is, amint a házas embereket, pálinkával kínálták meg. A kínálást elfogadva tovább mentek, hogy beköszönjenek a következő lányos házba. LACKOVITS EMŐKE ÚJÉV NAPJA - AZ ESZTENDŐ TÜKÖRE Szilveszter és újév népszokásai nemcsak időben kapcsolódnak egymáshoz, hanem jellegük, tartalmuk, szerepük szerint is hasonlóak. Az évkezdet hiedelmei, szerelmi- és haláljóslás, bőségvarázslás, szerencsekívánás jellemezte az esztendő utolsó és első napját. Fejér megyében a Szilvesztert - főleg a reformátusok - óévnek, óévnapjának is nevezték. A templomokban ez az éwégi hálaadás napja, „óév-délutánján tömegesen látogatott könyörgéses isteni tisztelet... tartatik" - jegyezte fel 1890-ben Lévay Lajos sárkeresztúri református lelkész. Óesztendő délutánján és újév délelőttjén aki csak mozdulhatott a háztól, jószágtól, az templomba ment. „Szépen kell befejezni, meg kezdeni is!" - „Újévkor még az istenteleneknek is illik a szentegyházba menni!" - mondogatták a seregélyesi reformátusok. Az újévi istentiszteleten hirdette ki a lelkész az elmúlt esztendő nevezetes eseményeit, a keresztelők, esküvők, temetések statisztikáját, az egyházközség lélekszámát. A nagygazdáknál dolgozó szolgalegények Szilveszterkor változtathattak helyet. Nagyon várták ezt a napot a rossz gazdánál szolgáló legények, hogy máshová szegődjenek, máshol próbálkozzanak. Seregélyesen ezért a szolgalegények gyakran emlegették: Más lába kapcája csak az ember. Óh, jövel, óh, jövel Szilveszter!