Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)
93 Óév estéjén a kolompokkal, ostorokkal, lövöldözéssel történő zajkeltés a baj, a gonosz elhárítása érdekében történt. Polgárdiban 1912-ben egy 14 éves fiú Szilveszter estéjén az utcán lövöldözve fejbetalált, életveszélyesen megsebesített egy 16 esztendős lányt. Az újévi szokások másik csoportja abból a hitből nőtt ki, hogy újév napjának eseményei, cselekedetei az egész esztendőben ismétlődni fognak, jellemzők lesznek. Ez a hit határozta meg az emberek újévi viselkedését, cselekedeteit sőt még étkezését is. Székesfehérvár-Felsőváros parasztpolgárai újév napján igyekeztek mindent jól csinálni, hogy az egész esztendőben sikerüljön minden, amihez hozzáfognak. Korán keltek, hogy a jövő évben mindig frissek legyenek. Újév napján nem szívesen mentek el a háztól nehogy az újesztendőben csavargók legyenek. Újévkor mindig egész kenyeret kezdtek meg, hogy a jövő évben legyen kenyér. A pusztaszabolcsiak Szilveszterkor mindig fennmaradtak éjfélig, nehogy az újév ágyban fekve érje őket, mert akkor egész évben betegek lesznek. Sárbogárdon újévkor egész kenyérnek kellett lenni az asztalon, hogy bőségesen legyen kenyerük egész évben. Jól befűtötték a kályhába ezen a napon, hogy egész esztendőben meleg szobájuk legyen. Egész télen főként fával, kukoricaszárral tüzeltek, de erre a napra sokan néhány kilogramm szenet vásároltak. Újévkor nem volt szabad kenyeret, pénzt kölcsönkérni, mert az az előttük álló esztendőre kenyeretlenséget, szegénységet hoz. Ugyanakkor e napon kölcsönadni sem jó, mert akkor a kölcsönadóknak az egész évben mindig csak kiadásuk lesz. Újesztendő napján nem volt szabad lustálkodni, veszekedni, mert aki úgy tesz, az egész évben lusta, veszekedős ember lesz. Enyingen úgy tartották, újévkor mindent jól kell csinálni, hogy a jövő esztendőben is minden sikerüljön. Bicskén Szilveszter éjszakáján nem lóghatott vizes ruha a padláson, mert akkor az egész esztendőben nem lesz rendes a háziasszony. Újévkor egész kenyeret szegtek meg, hogy egész évben jusson kenyér az asztalra. A tordasiak elképzelése szerint újévkor lógni kell a padláson kolbásznak, sonkának, szalonnának, mert akkor egész évben lógni fog. LUKÁCS LÁSZLÓ KÖZÖS MUNKÁK ÉS MULATSÁGOK SZENTKIRÁLYSZABADJÁN A néprajzi szakirodalom összefoglaló néven kajákénak nevezi mindazokat a közösen végzett munkákat, amelyeknek célja a benne résztvevők kölcsönös segítése. Az elnevezés már a 17. század óta ismert. Ezeknek a kölcsönös társasmunkáknak sokféle változata alakult ki: például házépítő, arató, gabonabehordó, szüretelő kalákák és egyéb, egymást kölcsönösen támogató gazdasági tevékenység. Ezek mindig áldomással fejeződtek be. De ide sorolhatók azok a tevékenységi formák is, amelyek nem egy munka elvégzésére jöttek létre elsősorban, hanem csupán segítő szándékkal: így a lakodalomba, paszitába, vagy a halott körüli teendők ellátásában nyújtott segítség, de ide sorolhatók a gyermekágyas asszonynak vitt ételajándék, valamint a sírásás és behantolás is. Van azonban ezeknek a közös munkáknak egy csoportja,
