Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

91 termékenységvarázsló szokások kapcsolódnak e naphoz. Általánosnak mondható a lányok, egyes helyeken még az asszonyok megvesszőzése is, hogy a betegséget elűzzék, s biztosítsák az egészséget az egész esztendőre. A protestáns többségű Háromszék „szent földnek" nevezett északi részén, a ferences kolostoráról ismert Esztelneken, ebben a felső-háromszéki (ma Kovászna megyei) római katolikus lakosságú faluban az elmúlt esztendőben is gyakorolták a szokást. Igaz, ma már csak a gyermekek járnak aprószentekeim, míg korábban a legények is külön csoportot képeztek. A még nem katonaviselt, de már bérmálkozott legények hárman-négyen alkottak egy csoportot. Külön csoportban mentek, kizárólag baráti körben a fiatal házas emberek is, ketten-hárman. Legnagyobb létszámú a fiúgyermekek csoportja volt: kettő-hét tagot is számlált. így a faluban öt-hat csoport is járta a házakat, három ágból font nyírfavesszővel kezükben. A legények olyan házakba mentek csak, ahol nagyobb lány is volt, vagy oda, ahova a csoport valamelyik tagja udvarolt. Ők ugyanúgy, mint a házas emberek, délután és este jártak, míg a gyermekek már reggel elindultak és rendre felkeresték a házakat. Ők már karácsony előtt megegyeztek, többnyire az azonos életkorúak, vagy a szomszédsághoz tartozók, hogy kik mennek majd együtt aprószentekelni. Aprószentek előtt néhány nappal a csoport tagjai közösen felmentek az erdőre, ahol megfelelő aprószentekelő vesszőt kerestek. Ez szép, vékony ágú, fiatal nyír volt, amit ügyesen három ágba, esetleg négy ágba befontak. Mindig belefogtak kék, zöld és piros keskeny szalagot is, amitől mutatós lett az aprószenteki korbács, azaz a vessző. Ha nem sikerült szalagot venni, akkor krepp-papírt használtak. Aprószentek reggelén ünneplő ruhába öltözött gyermekcsoportok kezdték sorra venni a házakat, valamennyibe beköszönve. Mindenhol kopogtattak, s ha bebocsátották őket, a legügyesebb megkérdezte: „Egy kicsi mustármagot hoztunk, el szabad-e hinteni?" Igenlő válasz után a csoport tagjai egyenként előálltak, elmondva a verset: Aprószentek, Dávid, Dávid. Künn a hegyen korcsolyázik. Eltörött a korcsolyája, Csicsó János megcsinálja. (Csicsó János volt a falu öreg cigánya.) Másik változat szerint: Van még fája, megcsinálja. Fúrja, faragja, mégis faragatlan hagyja. Hogy az újesztendőben meg ne rozsdásodjék! Friss egészségére kívánom! Versmondás közben ritmikusan ütögették a ház női tagjait, az utolsó verssorhoz érve pedig egy jókora nagyot ütve. Mondókájukat befejezve, a háziaktól almát, diót, mogyorót, cukorkát, esetleg pénzt kaptak, amit házilag készített tarisznyájukba tettek. A lányok, miután „megaprószentekelték" őket, a korbács végére színes szalagot kötöttek. Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken című munkájában az aprószentekelésnek tízféle gyermekmondókáját ismerteti. Például: Aprószentek napja Tejbe mártott facska, Ne nyúlj hozzá macska, Mert megüt a facska!