Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

85 - mondogatta kurkálás közben. Ha nem kapott semmit, akkor mérges volt, és ezt mondta: KotoJjatok, ne tojjatok/ " Pátkán a legények a lányos házaktól ellopták a disznóperzselésnél használt piszkafát, és Luca napján, napfelkelte előtt megkurkálták vele a tyúkokat. Sebestyén Gyula dunántúli gyűjtésében 1906-ban Gárdonyból mutatta be a Luca-napi tyúkkurkálást: "Lucza napján este ketten a tyúkólhoz mennek seprűvel, és egyik piszkafával kurkálja a tyúkokat, a másik egy rostát ütöget, ezt mondogatván: „ Tojj, toJJI Kotty, kotty! Annyit tojj, a hány szem (lyuk), ezen a rostán van!" Gárdonyban a Luca-napi alakoskodók, a lucázók is megpiszkálták a tyúkokat. Válón napfelkelte előtt sütőlapáttal piszkálták meg a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. E célból a tyúkok fészkébe a lopott mosogatórongyot vagy a szőlőből előző nap hazahozott kilenc kötés, kötözőzsúp szalmáját is beletették. Sárosdon 1963-ban Bokros István még a közelmúltban is gyakorolt szokásként beszélt a kurkálásról: „Luca estéjén meg szoktuk az ólban kurkálni a tyúkokat, hogy a kakas jobban kergesse őket, és közben azt mondjuk: „Tojjatok, kotoJjatok, fías Jegyen a tojás. Be szoktunk kurkálni a tyúkól ajtaján a disznópörkölővel. Azért is szoktunk kurkálni, hogy jó tojók is legyenek. Este kurkáltam a tyúkokat. Nem szóltam semmit sem, amíg mentem a tyúkokhoz, meg jöttem tőlük vissza. Addig nem szabad szólni. A lucázók is megkurkálták a tyúkokat a meszelővel, hogy jobban tojjanak." A disznóperzselésnél félrekotort szalma a tyúkok fészkébe téve a korai tojást, kotlást, a kotlósok nyugodt ülését segítette elő. Sárosdon így beszélt erről Bokros Istvánné: „Akkor tojnak hamar a tyúkok, ha a pörkölői szalmát tettük alájuk. Elég hamar szoktak akkor tojni, január végén, február elején. Azt tettük alájuk, ami megmaradt a pörkölés után a kotralékból. Ha nálunk nem volt pörkölői szalma, a szomszédoktól szoktunk lopni. Az még jobb volt. A kotlók alá is abból tettünk, hogy jobban üljenek." Enyingen napfelkelte előtt a gazdaasszony kormos piszkafával bekurkált a tyúkólba. Közben mondogatta: Tojjatok, kotoJjatok!A másé meg csak kodáJjon! Úgy tartották, hogy a kurkálástól jobban tojnak és korábban kotlának a tyúkok. A szokást az 1930-as években még gyakorolták. Enyingen a lucázó gyerekek is megkurkálták a tyúkokat. LUKÁCS LÁSZLÓ KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR A BAKONY VIDÉKÉN A karácsonyi ünnepkör kezdetét adventtől számítjuk. Advent - Bálint Sándor meghatározása szerint -várakozást jelent „szent időt", elsősorban lelki felkészülést az ünnepre. Ezt hivatottak segíteni a karácsonyt megelőző jeles napok is, amelyek az egyházi év kezdetétől, András napjától (november 30) sorra vehetők. Az ünnepfolyamat vízkeresztig, azaz háromkirály napjáig eltartó. Az ünnepkörben koronként és vidékenként változó, különböző korú és célú hagyományok ötvöződtek, amelyek a Bakony vidékén is rendkívül gazdagok és változatosak. András és Luca napja híres házasságjósló nap, sőt utóbbi bőség- és termékenységvarázsló szokásokban is gazdag. Ez volt a célja a fiúgyermekek szalmahordásának, a lucázásnak, vagy a tyúkok piszkafával történő megszurkálásának. De e nap