Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

84 Valkó József bácsira, de muszáj volt megjelenni, mert a Lucaszék odavette őket. Fölkapták székestől az öreget, és vitték oda a zugóba, Szent Jánosba, és belevágták a folyóba. Ha barátom nincs ott, belefullasztanak ezek a boszorkányok, mesélte Valkó József bácsi." Az 1889-es születésű Domak Sándorné még hozzáfűzte: „Söprűvel jelentek meg az öreg Valkónak. Lucaszékre ráült, mind megjelent neki, és cérnaszálon malomkövet lógattak a feje fölött." Ugyanezt a történetet, már általánosítva, 1951-ben a Válhoz tartozó Mária-Anna pusztán is ismerték: „Egy ember is egyszer megszentelte a székét, mert nagyon félt. De mégsem volt ereje, amikor a boszorkányok a hajszálon függő malomkövet ráengedték. Ment volna haza, árokba lökték. Meg akarták fojtani, de nem halt meg. Keservesen ért haza, és csak a halálos ágyán mondta el, hogy látta a boszorkányokat a malomkövön, mert a boszorkányok felbíztatták, ha megmondja, akkor mindjárt meghal." A Lucaszék hiedelemkörét a Váli-völgy többi községében is ismerték. Kajászószentpéteren a lucaszéket karácsony éjszakáján kivitték a keresztúthoz, nagy bundában ráültek, meglátták róla a boszorkányokat. Megfigyelhető, hogy a lucaszék használatának helyenként a katolikusok a templomot, az éjféli misét, a reformátusok inkább a keresztutat jelölik meg. LUKÁCS LÁSZLÓ LUCA-NAPI TYÚKKURKÁLÁS A Luca-napi tilalmakkal, a varrás és a fonás tiltásával, elsősorban a baromfi hasznát igyekeztek biztosítani. E tilalmak mellett Luca napján még számos, a baromfiakkal kapcsolatos varázsló cselekedetet gyakoroltak. A mágikus és a keresztény hagyomány jellegzetes összefonódásaként Székesfehérvár-Felsővárosban megjegyezték, hogy Luca a hét melyik napjára esett. Ezen a napon a gazdaasszony egész éven át imádkozott a baromfi szaporaságáért, megmaradásáért. Kifejezetten mágikus cselekedet a tyúkok Luca-napi kurkálása: Hajnalban a lucázó, köszöntő legények, a gazda vagy a gazdaasszony piszkafával megkurkálta a tyúkokat. Piszkafával a tyúkólba szúrt, közben tojásra és kotlásra bíztatta a tyúkokat. Fejér megyében a kurkál szó piszkál jelentésű. A tyúkok megpiszkálását Bornemisza Péter 1578-ban megjelent Ördögi kísfrtetek című könyvében még karácsonyhoz kapcsolódóan említette: „Az tyúkokat ágassal szurkáld meg Karácsony estin az ülőbe, hogy tojjanak." Székesfehérvár-Felsővárosban Luca-nap hajnalán a gazdaasszony vagy valamelyik gyereke az ólban piszkabottal, seprűnyéllel vagy ujjal megkurkálta, megpiszkálta a tyúkokat. Kurkálás közben mondogatták: Nekünk sokat tojjatok, a szomszédnakko tolja tok/ Tojjatok, ko tolja tok! A Bakonycsernye melletti Nagygyón pusztán a Luca-napi tyúkkurkálást a kanászok végezték. Adatközlőm, az 1903-as születésű Turóci Jánosné, így emlékezett vissza erre: „Azzal a bottal, amit a disznópörzsölésnél piszkafának használtak, a kanászok megkurkálták a tyúkokat. A kanászok voltak, azoknak volt olyan hatalmuk. Ilyen tudóspásztorok voltak. Azok megcsinálták borért. Kotoljatok, tojjatok!