Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

82 V. JELES NAPI SZOKÁSOK, MULATSÁGOK TÉLI NÉPSZOKÁSOK SZÉKESFEHÉRVÁRON Téli népszokásaink 18. századi történetének egyik becses emlékét őrzi Székesfehérvár szabad királyi város tanácsának jegyzőkönyve. Székesfehérvár tanácsa 1770. december 7-én határozatot hozott a városban gyakorolt babonás szokások üldözésére, büntetésére. A határozat ezzel a szöveggel került a tahács jegyzőkönyvébe: „Mivel a' nemes magistratusnak nem kevés fájdalmára jelentetett, hogy ezen királyi városban lévő lakosok igaz keresztény római catholica hite ellen nem csak az körösztény hívek fölöttébb való botránkozásukra hanem eönnön egy lelkek veszedelmével Szt. Lucza naptul fogva, karácsony és 3 királyok napjáigh külömb külömb féle babonaságokat elkövetni, úgy szintén Szent Miklós, Aprószentek és más e' féle napokon, avagy mustár magokat, azaz veszőbül font korbácsokat kezekben vévén sok kárhoztató gonoszságokban vakmerőképpen elmerülni szoktanak. Ahhoz képest az illetén vétkek sokassétás által méltán reánk szálható Isteni haragnak valamennyire ezen nemes váróstul teendő eltávoztatására nézve, determináltatott.: Hogy valaki ennek utánna vagy efféle babonaságokat elkövetni, a' vagy Szent Miklós, Lucza és aprószentek napjain, estvéjén és éczakáján ruházattyukat változtatván járni, és így lélek kárhozattyát czélzó gonoszságokat elkövetni merészelne az polgár ember férfiú a' vagy asszony legyen az, előbbször tizenhét foréntokra, ha pediglen zsellér férfiú, a' vagy asszonyi alatt légyen arestom mellett 32 pálcza, vagy korbács ütésekkel, ha pediglen többször ezen magistratualis végzés ellen cselekedvén, aztot általhágni merészelnék nagyobb és súllyossabb büntetéssel okvetettlen büntetődni fognak." Eszerint Székesfehérváron a 18. század utolsó harmadában polgárok és zsellérek, férfiak és nők erősen gyakorolták a téli népszokásokat. Luca, Miklós napján elváltoztatták ruházatukat, maskarába öltözve, házról-házra járva alakoskodó népszokást űztek. Aprószentek napján fűzfavesszőből font korbáccsal korbácsolni jártak. Ezek a népszokások minden üldözés, tiltás ellenére a székesfehérvári Felsőváros és Palotaváros földműves lakosságánál egészen századunkig fennmaradtak. Századunk elején még mindkét városrészben jártak Miklós nap reggelén a gyerekek Mikulást köszönteni. Nyolc-tíz év körüli fiúk párosával vagy hárman-négyen kenderkócból ragasztott bajusszal, szakállal, bekent arccal, láncot zörgetve járták az utcákat, házakat, ijesztgették a kisebb gyerekeket. Köszöntésükért néhol pár fillért kaptak, máshol elzavarták őket. A Luca napi szokásokkal többek között a baromfitartás hasznát igyekeztek biztosítani. A századfordulón Luca nap reggelén még az ólban füstös bottal, piszkafával vagy söprűnyéllel meglucázták, megpiszkálták a tyúkokat. Közben ezt mondták: „Nekünk sokat tojjatok, a szomszédnak kotorjatok!" Akadtak, akik hasonló célból söprűvel cirógatták meg a tyúkokat. Karácsony előtti hetekben a betlehemező csoportok, karácsonyeste vagy újévkor a köszöntő, adománygyűjtő pásztorok jártak házról-házra. Felsővárosban aprószentek napján a legények fűzfavesszőből font korbáccsal megkorbácsoltak mindenkit, de főleg az eladó sorban lévő lányokat. Közben ezt mondták: Egészséges légy, keléses ne légy, Jövő évben még frissebb légy!