Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

83 Ha valamelyik lányt nagyon megütötték, azt dióval, almával engesztelték meg. A lányok között ilyenkor az a mondás járta: aki a legtöbbet vert rájuk az lesz a kérőjük. Aprószentek napja után a korbácsot elégették, mert azt tartották róla, hogy bajt, kelést okoz. A karácsonyi ünnepkör utolsó napján, vízkeresztkor Székesfehérvár-Felsővárosban és Palotavárosban is az 1920-as években még 13-14 éves fiúk jártak a kiugratható csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A szerecsen királyt alakító gyerek bekormozta az arcát. így köszöntette a ház népét: Én szerecsen király vagyok, napkeletről jöttem, Ne csodálkozzatok, hogy megfeketedtem. A háromkirályok köszöntését a házbeliek néhány fillérrel honorálták. LUKÁCS LÁSZLÓ LUCASZÉK Országszerte elterjedt hiedelem szerint Luca napján kellett elkezdeni és karácsonyestére befejezni a Lucaszéket. Készítője rajta ülve karácsony éjjelén megláthatta a falu boszorkányait. A budapesti Néprajzi Múzeum első Lucaszéke Fejér megyéből, Válról származik. A múzeum gyarapodási naplójában 1871-ből olvasható a vele kapcsolatos bejegyzés: „Luczaszék 7-féle fából. Gürtler Mihály vaáli plébános és egyházkerületi esperes ajándéka. Vaálban 1868-ban éjféli mise alatt elkobzott Luczaszék, melyen 18 éves vaáli legény, Körmendi János a helybeli templomatya által ülve találtatott." A Lucaszék ülőlapjának aljára a váli plébános egy cédulát ragasztott, amelynek szövege ma is olvasható: „A babonás hit kívánja, hogy a Lucza széknek faragása Lucza napján, vagyis deczember 13-án kezdődjék és 9 féle fából készüljön, -és azt tartja, hogy aki a karácsonyi éjféli mise alatt ily széken folytonosan ülve marad, úrfelmutatás alatt, a templomban jelen levő boszorkányokat látni fogja." A Nemzeti Múzeum növénytani osztályának szakértője, Hollendonner Ferenc 1915-ben megvizsgálta a váli Lucaszék anyagát. Megállapította, hogy valamennyi fődarabja különböző fafajtából, tehát 9 féle fából: jegenyefenyőből, közönséges borókából, cserből, akácból, kökényből, juharból, rózsafából, veresgyűrű-somból és körtefából készült. A lábak becsapolásához használt ékek közül háromnak az anyaga a felsoroltak közül való, a negyedik pedig bükkfa. Ezzel a váli Lucaszéket alkotó fafajták száma tízre emelkedett. Körmendy János a környezetében előforduló valamennyi faféleséget felhasználta Lucaszékének elkészítéséhez. Válón eszerint még a 19. század utolsó harmadában is igen erősen élt a Lucaszékkel és a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelem. Ezt a néprajzi gyűjtésből származó adatok is megerősítik: az ekkor születettek még személyekhez köthető történeteket, eseteket ismertek a Lucaszék készítésével és használatával kapcsolatban. Az 1886-ban született Nagy Gyuláné Valkó József esetét így mesélte el: „Kilenc nappal előtte kell elkészíteni a Lucaszéket, kilenc darabból szokták elkészíteni. Odaültek a szentegyházban a kórus alá, és akkor jöttek a boszorkányok. Éjféli misekor megnézték, ki a boszorkány, ember vagy asszony. Aztán az történt, a Menyhárt Kata néni volt a legnagyobb boszorkány. Nagyon mérgesek voltak az emberre a széken,