Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

65 Ugyancsak helyi hagyomány szerint a vastuskó a 18. századból való, s ekkor még a városkapunál állt. Lakatja még a török időkből származnék, állítólag a régi várkapu lebontásakor ásás közben találták, titkos rugóra jár, és nem lehet kinyitni. A vastuskóba a Székesfehérvárt érintő, vándorló mesterlegények egy-egy emlékszöget vertek. Egy Zsolnai nevű székesfehérvári mesterlegény a múlt század első harmadában bevándorolta egész Ausztriát és Németországot. Öreg korában, az 1870-es években gyakran emlegette, hogy ahol csak megfordult, mindenütt bevert egy-egy emlékszöget a vastuskóba, vagy ahol ilyen nem volt, az útirányt jelző oszlopba, a híd karfájába. Évek múlva ugyanabba a városba érve örömmel fedezte fel régi emlékszögét. A helyi hagyománnyal nem mindenben egyeznek a vastuskóra vonatkozó történeti adatok. Moenich Károly városi levéltáros szerint a vastuskót 1830 körül állították fel a Városház téren a Kreizler ház sarkán. Később a Szögyény-Marich házban lévő Lakos Ignác féle termény- és lisztkereskedés előtt állott. A múlt század végén a Szent Korona utcai „Vas tuskóhoz" címzett vendéglő cégére lett. Innen Héjj Ferencné, a megözvegyült vendéglősné, 1911-ben Győrbe vitte, ahova férjhez ment. Az értékes vándoremléket második férje, Kiss Mihály 1938-ban Győrből ajándékozta vissza a székesfehérvári múzeumnak. Vastuskók az egykori magyar királyság néhány nagyobb céhközpontjában találhatók: Pozsonyban, Győrben, Szekszárdon, Budán, Pesten, Aradon, Temesváron. Előképük valószínűleg a bécsi Szent István templom közelében egy biztosító társaság 19. század végén épült palotájának sarkán erre a célra kiképzett márvány falfülkében ma is látható vastuskó. Erről Andersen, a nagy dán meseíró ezt írta 1842-ben megjelent útirajzában: „Az egyik utcában egy vasfa áll... a Duna menti őserdő utolsó emléke. Minden vándorló mesterlegény belevert egy szöget a fába, amíg csak akadt hely, ahová beverhette, s a fából valóban vasfa lett, olyan fa, amelyik csupa vasszögből áll." Ausztriában Bécsen kívül csak az alsó-ausztriai Waidhofen an der Ybbs városában található vastuskó. Hiányoznak a vastuskók a már a középkorban is erős céhes hagyományokkal rendelkező Németországból, sőt a felvidéki és az erdélyi szász városokból is. Mindez megerősíti, hogy a magyarországi vastuskók a bécsinek újabb, 19. századi másolatai. A vastuskó a Béccsel sűrűn érintkező, részben ausztriai eredetű iparos polgársággal rendelkező magyarországi városokban a céhes ipari hagyományok egyik ránk maradt emléke. LUKÁCS LÁSZLÓ TÍMÁROK, VARGÁK, TOBAKOK MESTERSÉGE Hazánkban a korai középkorban a nyersbőrkikészítés és a lábbelivarrás mesterei a tímárok voltak. A bőrt ekkor még magyar módra, timsóval készítették ki, és főként bocskort metéltek belőle. A 14. század végén terjedt el nálunk a nyugati eredetű bőrcserzés. Ennél a modern eljárásnál a nyers bőrt növényi eredetű főzetben cserezték. A cserzőlé a szömörcelevél, a gubacstölgy, a nyír és a fűzfa kérgének leforrázásával készült. A cserzésnél ezekben a növényi részekben nagy mennyiségben