Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

56 feljegyzések, amelyek a lovak, a marhák és a bivalyok szaporodásával kapcsolatosak. 1838-1879-ig pontosan leírták a trágya kihordásának, a trágyázásnak idejét. Rendkívül figyelemreméltóak a gyümölcsészeti adatok, amelyek a gyümölcstermesztés fontosságáról és a naplóíró gyümölcsészeti tevékenységéről vallanak. Pontos kimutatás olvasható az alma- és körtefajtákról, az oltásról, az alanyok és oltóágak megnevezésével. Színes időjárási kép tárul fel a napló nyomán: például 1868-ban olyan lágy idő volt decemberben, hogy két karácsony - azaz karácsony és újév - között, valamint december végén szántottak. 1870-ben nem kellett megtalpalni, vagyis megvasalni a szánt, mert esőn és sáron kívül egyéb nem volt. Március 17-én aztán annyi hó esett, hogy 26-ig szánon lehetett csak erdőlni. 187S februárjában annyi hó hullott, hogy húsvétkor még szánkáztak, Szent József napja után pedig még mindig szánnal mentek az erdőre. 1883. április5,6, 7-én akkora hó lett, „hogyha fagyva esett volna, lett volna egy fél sing". 1898 decemberében olyan meleg volt még, hogy csak este és reggel kellett tüzet rakni. 1899 újévnapjánennek következtében a falu fiatalsága az utcán játszott, mintha tavasz lett volna. Kirívó volt még az 1900. esztendő márciusi időjárása is: 15-én délután havazni kezdett, reggelig 1 m 32 cm hó esett. Az emberek nem tudtak kimenni házaikból, mintha kihalt volna a falu. A harmadik napon szánokkal és marhákkal törtek utat egyik faluból a másikba. De ugyanezen esztendőben tréfát űzött a május is. 12-én vékony hótakaró lepte be a virágba borult gyümölcsfákat. Az állatbetegségek közül a disznódögre, marhavész és hűlés ellen, valamint juhmételyre közöl recepteket. Utóbbinál a következőket írja: „Juhmétely ellen a legjobb orvosság minden juhnak egy kávés kalán fédervájszt korpába elegyíteni, ősszel elrakni és a torkába hányni. Tavasszal újból fédervájszt hájba dugnyi tenni és a juhnak a fogát megkenni kimenéskor". Az emberi betegségek közül a fázásos megbetegedésekkel foglalkozik. Javasolja különféle szeszek: kámfor, hangya, szappan, terpentin, szalamia, vagy szalmiák és a mustárolaj keverékével több alkalommal a végtagok bedörzsölését. Torokfájás ellen igen hasznos orvosságnak tartja a következőt: „Egy diónyi fejér keményítőt, egy kalán színmézet öszve dörzsölni egy borsó nagyságú timsoval. Azután főzni kell egy fertályos csuporba szekfűvirágot, a fennírt vegyitekkel felereszteni és egy kevés borecettel jól megsavanyítani. S úgy lengén a torkot gargalizálni gyakran." A naplóból kitűnik, hogy nem egyetlen írója volt, hanem több nemzedéken át vezették. Aki átvette a gazdaság irányítását, folytatta a naplóbeli feljegyzéseket is. Szembetűnő, hogy a házasodásokat, a gyermekek születését és a halálozásokat is itt örökítették meg. Például 1849 és 1862 között az akkori naplóírónak hat gyermeke született, öt lány és egy fiú. Közülük négy: három lány és egy fiú meghalt még harmadik esztendejük betöltése előtt. Két lány érte csak meg a felnőttkort. LACKÓ VITS EMŐKE