Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

57 EGY FÖLDMŰVES GAZDASÁGI NAPLÓJA LAJOSKOMÁROMBÓL A paraszti gazdasági feljegyzések nagy mértékben segítik a népi árucsere rendszerének megismerését. 1984-ben a mezőföldi Lajoskomáromban Reisz József földműves 1936-1946 között a bevételekről és a kiadásokról vezetett gazdasági naplójára bukkantam. Reisz József a gazdálkodás mellett állatkereskedelemmel is foglalkozott. 1936 és 1944 között negyven Veszprém, Somogy, Fejér, Tolna és Baranya megyei vásárt keresett fel rendszeresen. A tolnai, baranyai vásárokról hozott lovakat százkétszáz pengős nyereséggel adta el főként a lajoskomáromi, esetenként a mezőkomáromi, szabadhídvégi, tabi, nagyszokolyi, pincehelyi, tamási, enyingi, lepsényi, kálozi vásárokon. Reisz József az állatokat, különösen a lovakat jó takarmányon feljavítva értékesítette. Naplójának tanúsága szerint gyakran hívott állatorvost, sokszor fizetett gyógyszerért, szükség esetén a lovakat még operáltatta is. Az állatkereskedelemmel való intenzív foglalkozás magyarázza, hogy gyakran fizetett passzusok kiállításáért, a községi, vásári mázsaházak használatáért, a kötélgyártóktól sokszor vett állatvezető köteleket, kötőfékeket, marhaköteleket. Néhány esetben a vevőt a házához irányító cenzárnak is fizetett, rendszerint két pengőt. Jövedelme elsősorban az állatállományból, az állatok eladásából és a tej pénzből származott. A szemestermények közül csak búzát adott el, takarmányféléket inkább vásárolt. Termeivényei közül néha bor, ritkán pálinka eladására is sor került. Reisz József naplójából képet alkothatunk egy jómódú földművescsalád vásárlásairól is. Élelmiszereket (cukor, só, paprika, rizs, kakaó, vaj, élesztő) iparcikkeket (eke, gumicsizma, gyufa, villanyégő, szappan, cipőfűző) a Hangyaszövetkezet boltjában és a Szabó-boltban vásároltak. A lajoskomáromi piacnak rendszeres, a szomszédos ozorainak és a déginek alkalomszerű vásárlói voltak. A káposztát, szilvát nagy tételben vették meg a lajoskomáromi vásáron. A falubeli kényszervágásoknál kimért húsból rendszeresen vásároltak. A családfő, később felnőtt fia által is gyakran látogatott távoli vásárokon csak állatot, leggyakrabban lovat vettek vagy adtak el. Ha valamelyik távoli vásáron az üzlet nem sikerült, akkor kiadásként csak kettő-öt pengő vásári költséget találunk a naplóban. Távoli vásárokon Reisz Józsefek nem vásároltak gazdasági szerszámokat, ruhát, lábbelit. Ezeket általában a lajoskomáromi, ritkán a szomszédos mezőkomáromi, szabadhídvégi, enyingi, dégi vásárokon szerezték be. Például: „1936. január 27. Lajosi vásáron ruha, rőfös 40 pengő, április 2. Mezőkomáromi vásár lábbeli 3 pár, sapka, tarisznya, seprők 28 pengő, 14 fillér, 1939. március 10. Hídvégi vásáron Andrásnak ruha 35 pengő, 1941. június 18. Egy pár papucs a hídvégi vásáron 22 pengő, 1942. május 13. Kis Jóskának ruhára a mezőkomáromi vásáron 31 pengő." Gyakran nem is tüntette fel a megvásárolt áru nevét, a naplóból csak azt látjuk, hogy a helyi és a négy szomszédos vásáron gyakran negyven-száz pengőt is elköltöttek. Előfordult, hogy nagyobb bevásárlásokra a veszprémi és a székesfehérvári üzletekbe mentek. Például: „1941. február 12. Bevásárlás Veszprémben 100 pengő, október 8. Székesfehérváron bevásárlás 124 pengő, október 16. Székesfehérváron 50 pengő, 1942. november 5. Fehérváron ruha 150 pengő."