Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

55 1855-1900-ig olvashatók feljegyzései. Ezeket három fő részre oszthatjuk: 1. gazdasági feljegyzések; 2. az időjárásra vonatkozó megfigyelések; 3. népi gyógyászati adatok, azaz különféle betegségek kúrálására vonatkozó receptek. A gazdasági feljegyzéseket újabb négy csoportra választhatjuk szét: 1. a munkaerő fogadására vonatkozó feljegyzések; 2. kiadások-bevételek; 3. a különböző évszakokban végzett munkák; 4. az állattartással kapcsolatos adatok, főként az állatszaporulatra vonatkozóak. Legterjedelmesebbek a gazdasági naplórészletek. Megtudjuk belőle, hogy évente átlag öt alkalmazottat fogadott fel, de volt esztendő, hogy csak hármat, s volt olyan is, amikor nyolcat. Ezek az alkalmazottak a következőkből állottak: béresekből, kocsisokból, juhászokból, valamint külső és belső szolgálókból. Egyetlen alkalommal egy kovács is akadt közöttük. A béreseket Esztelnekről, Kurtapatakról, Csomortánból, Lemhényből, a kocsisokat Kézdialmásról, Kurtapatakról, Nyújtódról és Esztelnekről, míg a szolgáiókat Csomortánból és Esztelnekről fogadta fel - tehát valamennyit a környező falvakból. Az alkalmazottak bére pénzből, ruhából és természetbeni járandóságból -naturáliákból - tevődött össze. A béresek évről-évre két cedelét (vagyis gyapjú felsőkabátféle ruhát, amelyet négynyüstösen szövött és ványolt posztóból készítettek, panyókára vetve viselték, mint a szűrt, nyakukon madzaggal vagy szíjjal összekötve), két harisnyát (azaz háziszőttes gyapjúból varrt nadrágot, amelynek ellenző nélküli bőszárú változatát bocskorral, ellenzős, szűk változatát pedig csizmával viselték), két Jábravaiót(azaz vászongatyát), három inget, egy sapkát, 8-10 Rhénes Ft-ot, ugyanennyit bocskorra is, valamint 5-10 véka vetést kaptak. A vetés egyenlő volt a gabonával, amelynek felét rozsban, felét árpában kapták meg. A kisbéreseknek, akik dolgozni is kevesebbet tudtak, ennek körülbelül a felét adták. Voltak olyan esztendők, amikor több pénzt adott a gazda, ilyenkor kevesebb volt a ruha, vagy a gabona. Máskor pedig a korábbi ruhafélékkel értékben megegyező, kevesebb ruhaneműt adott. Például két cedele helyett egy hosszú bundát, báránybőr sapka helyett kalapot A kocsisok két cedelét, két harisnyát, két lábravalót, három inget, két pár új csizmát, egy fejelést, egy sapkát kaptak. Előfordult, hogy az egyik cedelét egy űanéll ujjasra váltották. A ruhaféléken kívül 5-8 Rhénes Ft-ot és változó mennyiségű gabonát. Ha a csizma fejelését nem állotta a nemesúr, akkor pénzt adott lábbelire. A béresek viszont mindig pénzt kaptak lábbeli készíttetésére. A szolgálók, akik külső és belső női cselédek voltak, ruhát és pénzt kaptak. Pénzbeli járandóságuk 25-50 Rhénes Ft között volt. Ruhájuk három ingből, két ingaljából (azaz pendelyből), vagyis vászonból készült női alsóruhából, kötényből, egy pár új csizmából, egy fejelésből állott. Előfordult, hogy rokolya is szerepelt a ruhanemű között. Ha nem kapott pénzt a szolgáló, akkor munkáját ruhaneműben fizették ki. Erről olvashatunk Csavar Trézsi belső szolgáló esetében, aki 1867-ben az ingek, ingaljak, lábbelik mellett egy veres ünnepi ts egy kék viselő rokolyát (szoknyát), egy bélelt kürtit (vagyis posztóból varrott, egyenes szabású galléros felsőruhát), egy fejre és egy nyakba való keszkenőt kapott. A pakulár vagy juhász egy cedelét, egy harisnyát, egy lábravalót, egy inget és egy sapkát, a kovács pedig egy cedelét, egy harisnyát, egy rövid bőr bundát, egy sapkát, három véka búzát, ennek vetését, valamint a földet ugarral kapta. Ezek a szolgák a gazdaságban végezték a munkát, a szolgálók a házban és a ház körül. Nagyon jelentős volt az állattartás: erről vallanak azok a pontos, nemegyszer részletes