Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

31 vittek. A század elején pedig kedvelt volt a becsinált leves, a kalács, a palacsinta, majd a paprikás, a sóbafőtt, a sült hús. Mellé italként egy liter pálinkát, vagy bort adtak. Hasonló volt a kicsi radina a két Csernátonban, Szárazpatakon, Kézdikőváron is. Kilyénben tyúkhúslevest, sülthúst és tésztákat vittek. Szárazaj tán csak a szülés után két nappal kezdték vinni a kicsi radinát, amely egy tál szárazpánkóból, vagyis csörögéből, egy fazék tejeskávéból vagy madártejből és fél liter köményespálinkából állott. De itt és a környéken ezt csak a komaasszonyok, a nő testvérek és a szülőasszony anyja, valamint a közeli rokonok vitték. Rajtuk kívül a szülőasszony keresztanyja, azaz az újszülött öregkeresztanyja is vitt. Kicsi radinába csak asszonyok mentek, férfinak, gyermeknek itt nem volt helye, hisz ez alkalommal beszélték meg az asszonyok a szülés lefolyását. Ilyenkor még a házigazda is kiment a szobából. Kisborosnyón a radinának elősorolt változatai nem voltak szokásban, de a gyermekágyas anyának itt is vittek ételajándékot, amely tésztafélékből állt. Első alkalommal csörögét és madártejet, másodszorra, amikor már erősödött, kürtöskalácsot, kalácsot, poronyó tésztákat. Utoljára pedig tortát. Valamennyi tésztaféle mellé egy liter pálinkát is tettek. A kicsi radinát általában egy hétig hordták, többnyire a nagyradinát megelőző héten, szerre, azaz amennnyire lehetett, beosztva. A nagy radinát a hat hetes gyermekágy alatt, általában a szülést követően két-három hét múlva vitték a keresztszülők. Ezen a kis lakodalommal is felérő vendégségen a keresztapák is jelen voltak. Ez alkalommal tyúkhúslevest, kemencében megsütött egész tyúkot pityókával, vagyis krumplival, kürtöskalácsot és csörögét vittek. Szárazajtán egy fazék tyúkhúslevest, egy tányér kürtöskalácsot és aprósüteményt, valamint egy üveg pálinkát és bort vittek. Esztelneken a komaasszony két tyúkot, zöldséget, levesbe való laskatésztát, hat kürtöskalácsot, két tepsia kalácsot, azaz kuglófsütőben sötöttet, öt liter bort és két liter pálinkát vitt. Az üvegekre általában kürtöskalácsot húztak. Az utóbbi időben Bélafalván is elvitték már a levágott tyúkot, amit a háziak készítettek el. Az egybegyűltek ilyenkor elbeszélgettek, köszöntőket mondtak egymásra, aki pedig tudott citerázni, az muzsikált. Előfordult, hogy zenészeket is hívtak. Általában zeneszó mellett „mulatéroztak". A kicsi radinát egyfülű fedeles kosárban, a radináskosárban vitték, amelyet helybéli, például bélafalvi vagy udvarhelyszéki kosárkötőktől vásároltak. A kosár aljába fehér szőttes szalvétát tettek, az étel tetejére pedig azsúrozott, csipkés, hímzett szalvétát. A fazekat kenderzsinegből készített erős, vastag hálóba, úgynevezett kantárba téve vitték. A fazék „csíki fazak" volt, amelyet csíkmadarasi fazekasoktól vásároltak. A nagy radinátkétfülű fonott kosárba tették. Egyik fülét az asszony, másikat a férfi fogta. Az aljába színes szőttes takarót terítettek, erre helyezték az üveget és virágos tálon, vagy tányéron a tésztafélét. A fazék ilyenkor is kantárban volt. A kosárban lévő tányért szalvétával, a kosarat hímzett terítővel takarták le. Ezeket a térítőket csak ez alkalommal és lakodalomkor használták. A térítőket az asszonyok még lánykorukban hímezték. Mind a kosarak, mind a terítők, beletartoztak a hozományba, amit a hozománylistán is feltüntettek. Esztelneken a tepsiakaiácsot szőtt piros szalvétába takarták. A radina kölcsönös volt. Aki kapta, annak illett visszavinni.