Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

32 Bélafalván lakodalomba is vittek radinát. Három kürtöskalácsot, amelyeknek közepébe egy-egy üveg pálinkát rejtettek. Ha elkötötték a lakodalmasok útját, a násznagy ebből kínálta meg a legényeket. Ezt egy kosárba helyezték, középre téve egy tepsiába sütött kalácsot. Az egészet egy rojtos szélű, piros pánttal díszített szőtt kendővel takarták le. A lakodalmi radina a násznagy ajándéka volt. LACKÓVITS EMŐKE PASZITA A KÁLI-MEDENCÉBEN Általános szokás volt a magyar nyelvterületen az újszülött gyermek megkeresztelése után az anyának és gyermekének felköszöntése. A vagyoni helyzettől függően ez a tiszteletadás kisebb-nagyobb lakomával kapcsolódott össze, amelyet a Kálimedencében paszitának mondanak. Ez ünnepélyes vendéglátásra a keresztülők, a szülők, a bába, a nagyszülők, a szülők testvére, helyenként pedig még a sógorok, unokatestvérek és a szomszédok is hivatalosak voltak. Költségeit minden esetben a szülők viselték. A paszita napja felekezetenként változott. Szentbékkálla, Mindszentkálla, Salföld, Kékkút, Balatonhenye katolikusai a keresztelő napján tartották. Kötött étrendje nem volt: többnyire pörköltet ettek rizzsel, valamint kalácsot és fánkot, hozzá pedig bort ittak. A szegényebb köveskáli reformátusok szerény ebéddel vagy vacsorával egybekötve tartották a paszitát, ugyancsak a keresztelő napján. De előfordult Monoszló reformátusai között is a keresztelő napján tartott paszita. A módos reformátusság Balatonhenyén, Köveskálon, esetenként Monoszlón is a keresztelő után 2-4 vagy hat hétre tartotta meg a paszitát, de előfordult a keresztelő után egy évre megtartott komavendégség is. Raksányi Károly volt balatonhenyei református lelkész 1886-ban jegyezte fel, hogy: „...nagy paszitákat is szokás tartani keresztelés után 1-2 vagy 6 hónapra, mely gazdag evés és ivásból áll..." Gyakran előfordult a protestáns családoknál, hogy kisebbfajta lakodalommal felérő volt a paszita, ahol 40-60 főnyi vendégsereg is tolongott. Ilyenkor baromfit vágtak, sült, töltött és rántott húsokat készítettek rizzsel, galuskával, de süteményt, valamint tortát is sütöttek. Gazdagon adták az étkek mellé a bort, helyenként, kivételes esetben a sört is. Együtt járt a lakoma az éjszakába nyúló, nemegyszer reggelig tartó mutatással, A kővágóörsi evangélikus kisnemesek a fiúnak nagyobb paszitát tartottak, mint a lánynak, ezzel is érzékeltetve a lányok „famíliavesztő" voltát, hisz a család nevének fenntartója, továbbvivője a fiú volt. Akinek valamilyen oknál fogva - többnyire születés utáni gyengeség - csak „röptiben" tartották meg a keresztelőjét, annak ha életben maradt, igazi paszitáját konfirmációkor ülték. Paszita végeztével Monoszlón a hazatérő vendégeknek, elsősorban a komaasszonynak, úgy mint a lakodalomban, a háziak ételt csomagoltak abból, ami a lakomából megmaradt. Az új élet megünneplése jeles nap volt a család életében, de igyekeztek emléke-