Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

143 hérvár és Fejér megye kisiparosainak társadalmi munkájával épült újjá a Kisiparos Emiékház, ahol a Fejér megyei kisipar múltjáról rendeztünk kiállítást. A Fejér-Komárom Megyei Tejipari Vállalat által helyreállított és fenntartott épületbe egy országos szakgyűjtemény, a tejipartőrténetiáiiandó kiáilitás került. Az Ikarus Székesfehérvári Gyára által újjáépített Rác utca 11. számú házban nyitottuk meg a Paiotavárosi emiékek, Székesfehérvár Paiotaváros története és néprajza című állandó kiállítást. A kiállítás célja az 1975 óta végzett kutatások eredményeként bemutatni, hogy a lebontott Palotaváros a 18. század óta milyen szerepet játszott Székesfehérvár életében. Az épület belső berendezését, bútorait, szentképeit az utolsó tulajdonostól, Csikós Danicától már a kutatás során, 1981-ben megvásároltuk az István Király Múzeum számára. Az épületet 1986-ban az Ikarus Székesfehérvári Gyára a korábbi felmérések, fényképek alapján újjáépítette, majd átadta a múzeumnak. Újjáépítésekor megbizonyosodhattunk róla, hogy hátsó végfala vastag, tölgyfa talpgerendára épült. A ház első szobáját és konyháját az eredeti bútorokkal rendeztük be, a hátsó szobában Palotaváros történetéről és néprajzáról készítettünk kiállítást. Bemutatjuk itt Palotaváros hagyományos társadalmi rétegeit, foglalkozási csoportjait, azok életmódját. Kiállítottuk a Palotavároshoz kötődő mesterségek (tobak, varga, csizmadia, cipész, szíjgyártó, csapó, szűcs, szűrszabó) szerszámait, céhemlékeit is. A kiállítás negyedik helyiségében a Dittticn-kaiaposmúneiybeieviáezése látható. Palotaváros híres, elismert kalapos dinasztiájának megalapítója az 1891-ben felszabadult Dittrich Ede volt, akit fia, István követett a műhelyben, amely korábban a Szömörce-, majd a Csapó utcában működött egészen 1986-ig, amikor teljes felszerelése a múzeumba került. Palotaváros két középkori külvárosból, a Szigetbői &ь a Rácvárosdói alakult ki. Története folyamán középkori eredetű utcaneveit megőrizte. Ilyen a Jancsár-, Sütő-, Halász-, Rác-, Tobak-, Szömörce-, Csapó utca neve. A Palotaváros északi részét képező Rácváros fő utcája a Rác utca volt, amelyben a 16. század második fele óta összpontosult mindaz, ami a szerb (rác) nemzetiség itteni történetéhez kapcsolható: a Rác templom, a szerb iskola, a földművesek, iparosok és kereskedők házai. Értékes műemléke a Rác templom, aminek külseje szerénységével, egyszerűségével, kis méretével tűnik ki a város többi templomához képest. Barokk stílusú, egyhajós, egytornyú épület. Keresztelő Szent János születése emlékének szentelték. A belső restaurálás során, az 1970-es években figyelemre méltó falképek bukkantak elő a sok gyertya égetésétől lerakódott évszázados korom alól: angyalok, próféták, szentek kara övezi a Jézus és Keresztelő Szent János életéből vett jeleneteket, evangéliumi történeteket. A Belváros és a Felsőváros lakosainál szegényebb iparos, kereskedő, földműves réteg megtelepedése révén Palotavárosnak sajátos társadalma alakult ki, amely külső megjelenésén, utcáin, épületein is visszatükröződött. Palotaváros iparoskereskedő-földműves lakossága egy olyan külvárosi települést hagyott ránk, amely inkább falut, mintsem várost idézett. E település történeti és néprajzi emlékeit mutatja be az ide látogatók számára Székesfehérváron a Rác templom műemléki környezetében kialakuló Palotavárosi Skanzen. LUKÁCS LÁSZLÓ