Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

138 Munkacsoportunk tagjai készítették el a helyreállított Rác templom műemléki környezeteként kialakításra kerülő Palotavárosi Skanzen terveit. E terv szerint a templom körül, a Rác utcában eredeti formájukban megőrzött épületekbe helytörténeti múzeum, könyvtár, régiségbolt, iparosműhelyek, Rác-étterem és Török-kávézó kerül. Még a városrész bontásának megkezdése előtt, 1978-ban régészeti feltárás indult Palotaváros Sziget nevű részében, ahol a keresztes lovagok 12. században épült temploma, rendháza és kórháza állt. Az épületegyüttes feltárt alapfalait az új lakótelep tervei szerint romkertben mutatják majd be. A történeti és néprajzi kutatás súlypontját a városrész településtörténetének feltárása jelentette. Elsősorban a hagyományos foglalkozások: iparos, kereskedő, kertészkedő földműves, és e rétegek életmódjának kutatását tartottuk fontosnak. Népi építészeti vizsgálatot és népszokás gyűjtést is végeztünk. Palotavárossal kapcsolatos kutatómunkánk eddigi legfontosabb eredményének Palotaváros! írásokcímű könyvünket tartjuk, amely a székesfehérvári István Király Múzeum kiadásában, a Művelődési Minisztérium támogatásával jelent meg 1982-ben. LUKÁCS LÁSZLÓ NÉPRAJZI GYÚJTÖÚTON A GARAM MENTÉN A székesfehérvári József Attila Gimnázium diákjai 1975 tavaszán egy érsekújvári gimnazista, Liszka József levelét hozták át hozzám az István Király Múzeumba. Liszka József azzal a kéréssel fordult tíz magyarországi város gimnáziumának diákjaihoz, hogy vidékük néprajzáról rövid leírást, esetleg cikkeket, könyveket küldjenek számára, amelyekből felkészülhet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakára tervezett felvételi vizsgájára. Ismeretségünk így azzal kezdődött, hogy megküldtem számára Fejér megye néprajzi irodalmát, s a megyéről megjelent néprajzi kiadványokat. Csak később tudtam meg tőle, hogy segítséget kérő leveleire egyedül Székesfehérvárról kapott választ. Felvételi vizsgája az egyetem néprajz-régészet szakára ennek ellenére sikerült, így 1975-80 között Budapesten tanulhatott. Annak, hogy Székesfehérváron nem maradt megválaszolatlanul egy szlovákiai magyar középiskolás segítséget kérő levele két oka is volt. Az 1974/75-ös tanévben, mint tanárjelölt éppen azt az osztályt tanítottam a József Attila Gimnáziumban, ahova Liszka József levele eljutott. Volt diákjaim tudták, ha néprajzi kérdésről van szó, akkor hozzám fordulhatnak, ezért hozták el a levelet a múzeumba. A levélre elsősorban azért válaszoltam, mert nekünk, a székesfehérvári József Attila Gimnázium II. B. osztályának, már 1966-ban kapcsolatunk volt a komáromi magyar gimnázium egyik osztályával. A mi osztályunk 1966 őszén vendégeskedett Komáromban, ekkor komáromi barátaink Pozsonyba is elvittek bennünket, majd a komáromi partnerosztály jött Székesfehérvárra, s mi Budapestet mutattuk meg nekik. E kapcsolat révén már tudtam, hogy egy szlovákiai magyar diák kérését komolyan kell vennünk. Liszka Józseffel egyetemi évei alatt talán egyszer találkoztunk Budapesten, akkor is csak futólag. 1980-ban már újra Érsekújvárról értesített, hogy az újvári múzeumban kapott régész állást, de a néprajzhoz sem lesz hűtlen. Hűségének bizonyítéka, hogy 1982-ben a CSEMADOK érsekújvári Járási Bizottságának támogatásával