Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

131 gott ételt tettek a szájukba. Nemes Gyuláné természetesen tisztelt személyiség volt a faluban, megbíztak benne, előtte nem szégyellték magukat úgy mint az orvos előtt. A Devecserből hetente két alkalommal Somlóvásárhelyre látogató körzeti orvos a felnőtt betegellátásban is felhasználta tehetségét; megtanította vele az injekciózást, beöntést, így a házi betegápolásban is részt vett. Még nyugdíjba vonulása után is fölkeresték segítségéért. Nemes Gyuláné így tekintett vissza életére, munkájára: „Nagyon szerettem a bábaságot, ha mégegyszer születnék, csak ezt választanám. Nagyon szerettem a gyereket, sajnáltam a kismamákat, sok időt eltöltöttem velük, amit nem is lett volna muszáj, de ha ott voltam, mégse fájt annyira." Szálai Elek foghúzóról és Nemes Gyuláné bábáról szaktudásuk, gyógyító tevékenységük miatt napjainkig nagy megbecsüléssel beszélnek Somlóvásárhelyen. A falu orvosai voltak ők is, Szálai Elek a családi örökség révén kapott és autodidakta módon kifejlesztett tudását és Nemes Gyuláné a városi tanfolyamon, könyvekből szerzett ismereteit egyaránt faluközösségük javára fordították. Kettejük közül a klasszikus értelemben vett parasztorvos Szálai Elek, aki gyógyító tevékenysége mellett „főállásban" szőlőműveléssel foglalkozott, mint a somlóvásárhelyiek többsége. Nemes Gyuláné hivatása volt a bábamesterség, szakmájáról oklevéllel rendelkezik. Szálai Elek foghúzó tudományát esetlegesen, alkalmilag hálálták meg, jellemzően naturáliákkal, s nem pénzzel, míg a bába rendszeres fizetést kapott, műszereit az állam biztosította. Képességeik, anatómiai ismereteik határait pontosan felmérték: Szálai Elek nem vállalta el a tályogos fog kihúzását, Nemes Gyuláné a nehéz, komplikált szülések esetén orvost hívatott. Tudásuk, gyakorlatilag teljesen racionális, felvilágosult egészségügyi ismeretekre, tapasztalatokra épült, de Nemes Gyuláné esetében megfigyeltem az otthonról hozott, édesanyjától hallott népi gyógymódok alkalmazását, továbbadását, népszerűsítését. Elmondása szerint például anyjától tudja, hogy a fogzásban szenvedő gyereknek egy nagy kulcsot kifőztek hogy azt rágja. Mint létező, valós esetről beszélt a szemmel verésről, ennek megelőzésére ő maga az első felöltöztetéskor kifordítva adta az újszülöttekre az inget, s külön felhívta erre az anyák figyelmét, hogy a gyereket egyéves koráig így öltöztessék szemverés ellen. Gyakorlatában - ugyan igen csekély mértékben -, de helyet kaptak, előfordultak a népi orvoslásra jellemző úgynevezett irracionális, babonás elemek is. VARRÓ ÁGNES A FOGAKNAK FÁJÁSÁRÓL A fogfájás enyhítésére és gyógyítására a népi orvoslásban számos módszert találhatunk. Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis (A test békéje) című, 1690-ben napvilágot látott orvosi könyvben külön fejezetet szentelt a fogfájás gyógyítására javasolt hathatós erejű ellenszereknek. A fogfájás okozói között Pápai is említi azt a népi diagnosztikában ma is élő, gyűjthető elképzelést, amely szerint a fogak romlását a „fogban való rothadt nedvességektől termett férgek" okozzák. Pápai a fogfájás orvoslására javasolt módszerek között első helyen említi, hogy a beteg „menjen gőzferedőbe, ott köpölyöztesse meg magát nyakán s vállán". Veszelszky Antal 1795-ben megjelent házi orvosságos könyvében többek között a következő gyógyító eljárást