Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

132 javasolja a fogfájás okozta gyötrelmek ellen: „A lónak meleg ganéját, még a földre nem hull, megszedvén, és erős pálinkával azt öszve kevervén, serpenyőbe jól melegítsd meg, és azon melegen ruha között köttesd két pofádra: ez inkább annak használ, kinek foga ez előtt ki nem húzatott". A népi gyógyászatban oly sokszor használatos pálinkát gyakran alkalmazták fogfájás esetén is érzéstelenítőként. Bakonycsernyén például a fogzásban szenvedő kisgyerek inyét pálinkába mártott ujjal dörzsölgették. Az is előfordult, hogy nagyméretű kulcsot adtak a gyerek kezébe, hogy azt rágja. A sajgó, szuvas fogba érzéstelenítő gyanánt helyeztek kis kősódarabkát, félbe vágott borsszemet, gyömbért, tömjéndarabot vagy fokhagymát. Sárbogárdon a karácsonyi asztal alá egy külön abrosszal letakarva tettek kenyeret, sót és fokhagymát is. Fogfájás esetén ezt a fokhagymát tették a fájó fogba. Országszerte elterjedt az a gyakorlat, hogy a fogfájós beteg nyakába kis rongyba csomagolt fokhagymát kötöttek, hogy „lehúzza,, a fájást. Gyakori volt a füstöléssel történő fájdalomenyhítés is. Erre a célra a katolikus templomból kis darab tömjént kértek, parázsra helyezték, és belélegezték a füstjét. Ez az eljárás nemcsak a beteg fog sajgását szüntette meg, hanem az egészséges fogaknak is legalább annyira ártott. Hasonlóképpen füstöltek fogfájás esetén a beléndekmaggal is. Amikor a fogfájás már semmilyen ellenszerrel nem volt megszüntethető, a borbélyhoz vagy a kovácshoz fordultak. A kovácsok módszerei között szerepelt az a drasztikus foghúzó eljárás, hogy a fogóval megszorították az eltávolítandó fogat, majd tüzes vasat közelítettek a beteg szeme elé. A Fejér megyei Mezőföld pusztáin időnként megjelentek a vándor foghúzók is, akik némi fizetség ellenében ajánlották fel szolgálataikat a pusztai cselédség körében. A népi orvoslás irracionális eljárásai a fogfájás esetében is túlnyomórészt annak megelőzéséhez kapcsolódnak. Általánosan ismert volt az a hiedelem, hogy a fogfájás elkerülhető, ha a villám sújtotta fa vagy koporsó szilánkjával piszkálják a fogakat. Az újhold varázserejébe vetett hit a fogfájás megelőzésében is megnyilvánult. Zemplénben és Borsodban újholdkor a következőt kiáltották az égre nézve: „Isten hozott új királyunk, adjad, hogy az én fogaim oly erősek legyenek s oly egészségesek, mint te vagy, amíg élek." Katolikus népünk országszerte Szent Apollóniához könyörög fogfájás ellen. Apollónia Decius császár idején, a 3. században szenvedett vértanúhalált, legendája szerint kínzói minden fogát kiverték. Ezért lett már a középkortól a fogfájósok és a fogorvosok védőszentje. VARRÓ ÁGNES A MEZŐSÉGI GYÁSZHÁZ A hozzátartozók elvesztésén érzett egyéni fájdalmat gyásszal fejezik ki. Ma is, mint a múltban, a gyász a halál beálltakor kezdődik, és a rokoni kapcsolatok függvényeként meghatározott ideig tart. Formáját a közösségi követelmények határozzák meg. A gyászidő kezdetét általában a temetéstől kezdték számítani. Hosszúsága az említett kapcsolatok által meghatározottan hat héttől egy esztendeig tartott, s többnyire ma is ennyi.