Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

109 se, amit már 1380-ból ismerünk. Számos középkori eredetű szokást, így a piros tojások összeütésével, a csokkantássaJ megpecsételt mátkaváltást, vésároskodást is, a moldvai magyarok napjainkig megőrizték. A moldvai magyaroknál mátkaváltó vasárnap, mátkázó vasárnap a fehérvasárnap neve. Gajcsána moldvai magyar faluban ezen a napon a fiatalok vésároskodnak ősszevésáwskodnak A román eredetű szó unokatestvérré válást jelent. Két lány vagy két legény két piros tojást fog, közben ezt mondják egymásnak: Vére, vére, hótig vére, hótunk után testvér. Azután összeütik a tojásokat, csokkantanak Az összetörött piros tojást közösen megeszik. Ezután unokatestvérnek tekintik egymást. Bod Péter, magyarigeni református prédikátor, a 18. századi haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője, a keresztények között előforduló ünnepekről szóló SzentHeortokrátescímű, 1757-ben megjelent művében írta: „...húsvétkor a' gyermekek sok Tojásokat koldulnak egybe 's azokkal mulatják magokat." A tojásjátékokra: a tojások versenyszerű összeütésére, dobására, gurítására, ércpénzzel való dobálására húsvéthétfőn a locsolás vagy a korbácsolás után került sor. Húsvéthétfő reggelén a locsolással, korbácsolással a fiúk a lányos házaknál összegyűjtötték a játékokhoz szükséges piros tojást és a pénzt. A burgenlandi magyarok a húsvéthétfői tojásütést még az 1960-as években is gyakorolták. A csajtai majorban a mise után két fiú játszotta. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett belevágni. Ha a pénz első dobásra élével beleállt, akkor a dobó elnyerte a tojást. A Celldömölkhöz tartozó Alsóságon a fiúk a pénzdarabbal való tojásbavágást, a lányok a tojásdobáJást játszották húsvéthétfőn. A réten két lány megegyezés szerinti távolságban szemben állt egymással. Számolásra, háromra a két dobónak el kellett dobni a tojást, de úgy, hogy a másik, legfeljebb egyet lépve, elkaphassa. Arra is ügyelni kellett, hogy a két repülő tojás a levegőben össze ne ütközzön. Aki nem tudta elkapni a másik tojását, az vámot fizetett. Ez lehetett cukorka vagy egy másik festett tojás. Öt fordulóig játszották. Budán a Gellért-hegyen, a Citadella környékén az 1850-es években minden húsvéthétfőn búcsút, népünnepélyt rendeztek, ahol narancs- és tojáshajítást is játszottak. Martonvásáron a két világháború közötti időszakban húsvéthétfő délutánján a fiúk még kétféle tojásjátékot is játszottak. A sejbewlás (tojásgurítás) a 6-10 éves gyerekek játéka volt. Hat-tíz fiú játszotta. Egy szál deszkát kövekkel támasztottak fel, vagy az utcán az árokpartra fektették. A lejtős deszkán egymás után gurították le a pirostojásokat. Ha valamelyiknek sikerült eltalálni a másik legurított tojását, akkor az eltalált tojást elnyerte. Ércpénzzel dobáltak a tojásokra a nagyobb, 10-12 éves fiúk. Egy fal mellé egy-egy pirostojást tettek le a játékban résztvevők. A faltól mintegy 2 méter távolságban vonalat húztak. Erről a vonalról réz kétfilléressel egymás után dobáltak a tojásokra. A pénznek élével kellett beleállnia a főtt tojásba. Akinek ez nem sikerült, annak a pénze a földön maradt. Aki eltalálta a tojást, azé lett az eltalált tojás és a földön lévő összes pénz is. Ha a fal mellől elfogytak a tojások, akkor újra tettek le egyet-egyet. Ma is él a húsvéthétfői tojásgurítás szokása Bakonykútiban. Az iskolás korú fiúk és lányok a falu melletti játszásra alkalmas területen, a Nagyhegy oldalán gurítják le a piros tojásokat. A verseny annak eldöntéséért folyik, hogy kié bírja tovább, kié törik össze később. Figyelik, megjegyzik egymás eredményét. A sikeres gurítás titka