Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

leszteni). A működés folyamán azonban már átok volt ez a rendszer, mert előadásonként csak névleges összeget kértek a páholy igénybevételéért, ami állandó veszteséget jelentett a folyton anyagi gondokkal küzdő társulatoknak. Nyolc ilyen örökös páholyt adtak el, s ezek tulajdonjogát a család telekkönyvi lapjára is rávezették. Elvileg a páholyok a teljes ár visszafizetésével visszaválthatók lettek volna, ám erre sohasem volt pénz. Látván az anyagi gondokat, a páholyok tulajdonosai önként mondtak le „tulajdonukról'' akkor, amikor a színház a város kezelésébe került. A színház gondjainak eredője a csekély érdeklődés volt A múlt század utolsó évtizedeiben igen nehéz volt a közönséget a színházba csalogatni: a gazdasági növekedés ideje lejárt, s itt nem telepedett meg jelentős ipar, a megélhetés gondjai foglalkoztatták az embereket. A 70-es évek végén a Színházpártoló Egylet, majd a Jótékony Nőegylet is felvállalta a közönségszervezést. A színház is adott kedvezményeket; ezek egyik jellegzetes torzszüleménye a „zóna", azaz félárú előadás volt. Torznak azért ítélem, mert a darabot természetesen nem lehetett a felénél abbahagyni, a darab kiállítását, az igényességet pedig igazán kár volt még alább szállítani (195.). Szintén némi jövedelmet jelentett a színházépület két oldali portáljai beépítésével nyílt üzlethelyiségeket kiadni. A leghosszabb „albérlő" a Stignitz Kávéház volt, de volt itt bútormintaterem vagy szabóüzlet is. A legjobb közönségcsalogatónak ekkor is a neves vendégművészek meghívása bizonyult. A korszak híres vendégei Blaha Lujza, Pálmai Ilka, Küry Klára, Ney Dávid, Jászai Mari, Csillag Teréz, később Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Patkós Irma, Fülöp Sándor, Szondi Piri, Ladomerszky Margit, Megyeri Juci és Tolnay Andor. A 30-as években színházi kultúránk számos mai kiválósága kezdte itt pályafutását. A csődbe jutott színházi részvénytársaságtól a múlt század végén a város megvásárolta a színházat 60 ezer Ft-ért. Vörösmarty Mihály nevét 1913 óta viseli. Az eredeti, késő eklektikus épület, amelyet Szkalniczky Antal tervei alapján Hübner Ferenc épített, a II. világháború alatt kiégett, részben le kellett bontani. A színház történetének ismertetése kapcsán láttuk, hogy a színészet-színpártolás, azaz végül is a nemzeti nyelv és kultúra ápolásának ügye hozta létre a múlt század kulturális társaságainak sorát. 1838-ban alakították meg a Casino Társágot, amely vidéken az elsők között követte a pesti Nemzeti Kaszinó létrejöttét. A Casino Társaság a székesfehérvári Takarékpénztár helyiségeiben, a Bezerédj-házban alakult meg és működött. (Szabadság tér 7.; 44.). A Petőfi Sándor 1842-43-as itt-tartózkodását (119.) leíró Szuper Károly színész többször említ naplójában egy „kört", illetve kaszinót, ahová a normanapokon eljárogattak együtt a lapokat elolvasni (111.). Az 1850-ben újjáalakult kaszinónak 239 tagja volt: a tagok között megyei tisztviselők, városi polgárok és egyháziak voltak. A cél a kulturált társas együttlét és az önművelés, ajó ízlés terjesztése. Akaszinó az 50-es évek végén megszűnt, ezt onnan tudjuk, mert megmaradt vagyonát (61 Ft) az aggintézet pénztárába utalták. 1861-ben alakult újjá a Fehérvári Casinó, 150 taggal. Splényi Henrik vezetésével, most a Színpártoló Egylet albérlőjeként a Győryházban. Egyszerű az együttműködés: a kaszinó kitűzött célja az irodalom és a művészet támogatása, ezen belül a színpártolás. Kis könyvtárat tartottak magyar irodalmi munkákból, naponta kapták a friss lapokat (külön díjazták a postást, hogy minél előbb hozza ki a lapokat). Helyiségeikben egy vendéglős szolgált fel, aki magyar étlapot és magyar díjszabást volt köteles kifüggeszteni. A szellemi és testi táplálék mellett a biliárd, kártya, dominó és a sakk járta. Az újabb három évet 1866-ban a kaszinó a Kossuth utca egy másik házában, a túloldalon kezdte: az aggintézet tulajdonában lévő egyemeletes posta melletti bérházban. (Nem azonos a mai postával, ez a Kossuth utca 14. számú ház telkén volt. ) A tagok száma azonban lecsökkent 32-re, a társaság élete megbénult: szinte csak a könyvtárszobának voltak látogatói. így ez a kaszinó 1867-ben csendesen beleolvadt a Vörösmarty Társaságba, minden vagyonát: könyvtárát, berendezési tárgyait és az elmaradt tagdíjak behajtási jogát is átadva. A csendes átmenet hídját a Vörösmarty-szobor felállításának küzdelme teremtette meg, amelyben a fehérvári társa-180