Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)
r>----SK-^ dalom vezetői, bármilyen körnek voltak is tagjai, vállvetve vettek részt. A Vörösmarty-szobor ügye, mint a Szózat költőjének, a megye szülöttének emléke mozgalommá növekedett 1860 óta. Akiegyezést előkészítő korszakban Vörösmarty Mihály neve és életműve a haladó gondolatok zászlajává vált. így érthető, hogy a szobor felállítását először nem engedélyezték; csak a második kísérlet járt eredménnyel. A szobor elhelyezése körül nagy viták dúltak, ami teljesen érthető: hiszen egy növekvő város fejlődési irányát mintegy kijelöli egy ilyen jelentős köztéri alkotás. A Vörösmartyszobrot az akkor Széchenyi térnek nevezett mai Vörösmarty térre, az ott lakók kifejezett kérésére helyezték: a kérelmezők a szobor elhelyezését megelőző rendezési munkálatokra pénzt is ajánlottak. így ez a terv győzött a Megyeház téri elhelyezéssel szemben. S ezzel az akkor még kialakulatlan, de a szobor miatt sürgősen rendezendő tér a ügyelem előterébe helyeződött: értéke megnőtt. Mindezek miatt érhető, hogy a 70-es években egységes, szép térré, polgárházak szép együttesévé alakult. A téren a szoborbizottság kezdeményezésére a nyitott csatornákat lefedték, a szobor környékét parkosították. A szobrot 1866. május 6-án avatták fel (132.). A szobor felállítása, a szoborbizottságban is tevékenykedők személye révén, a Vörösmarty Kör hagyományai közé sorolódott később, így vált hagyományossá május 6-i közgyűlésük is. Érdekes kitérőt kell itt tennünk. Míg a leghaladóbb polgárság szívvel-lélekkel a szobor ügyében tevékenykedett, a szobornak voltak ellenzői is. A nép ide egy keresztet szeretett volna állíttatni. 1866. május 23-án országos fagy pusztított, aminek kártétele miatt (a szőlők és a kukoricavetések teljesen elpusztultak, más szántóföldi növények is károsodtak) 1500 család szinte kenyér nélkül maradt. A fagy iszonyú aratását a nép úgy magyarázta, hogy mindez büntetés, amiért az „urak" nem engedték a keresztet felállítani. Bosszúból a fagy után sárral dobálták meg a költő szobrát. A Vörösmarty Kör 1867-ben alakult meg a kaszinó és a szoborbizottság legkiválóbb munkásaiból. Bár, láttuk, a kaszinó hagyományának folytatói teljesen elhagyták a kaszinó — azaz a zárt közösség —jelleget. Célja: „a közműveltség fejlesztése, közszellem ébresztése, ápolása... ész és szívnek párhuzamos művelése s ez által az egyetemes műveltség valódi színvonalának megközelítésére törekvés." E célok elérése érdekében éppen nem elzárkózni, hanem kitárulkozni akartak: a külvárosokban szándékoztak ismeretterjesztő, ismertető előadásokat tartani a kör önként jelentkező tagjai. A Vörösmarty Kör 126 taggal alakult meg a régi Schlenk — később Magyar Király Szálló helyiségeiben, de hamarosan átköltöztek a Fekete Sas Szállóba, majd az új színházban kaptak helyiségeket. A kör mindvégig feladatának tartotta, s ez így is vált hagyománnyá a Vörösmarty-ünnepségeket: Mihály-nap tiszteletére szeptember 28-án nagy tömegek részvételével felvonulást rendeztek a szoborhoz, ahol műsor és koszorúzás volt. A költő születésnapján és halála évfordulóján évente ünnepély és díszvacsora volt a kör helyiségeiben, a halálévfordulón gyászistentisztelet volt a cisztercita templomban. Ugyancsak a kör tagjai szervezték 1900. december l-jén Vörösmarty születésének országos centenáriumi ünnepségét, amelyre különvonatokon érkeztek a résztvevők. Az ünnepség a megyeházán, a színházban és a szobornál folyt, a kápolnásnyéki házra ekkor helyezték el az első emléktáblát, ugyanakkor a cisztercita rendház falára is (219. ). Este a Magyar Király Szálló díszvacsorájával zárult a nap. Az ünnepség díszvendége a költő fia, Vörösmarty Béla és az akkori miniszterelnök, Széli Kálmán, a költő veje volt. A századforduló idején tanúi lehetünk a Vörösmarty Kör hanyatlásának, és ugyanakkor néhány külvárosi olvasóegylet dinamikus, jó működésének. A kör válságát súlyos anyagi gondok tetézték, így hamarosan felvetődött valamelyik egylettel való egyesülése (előtte többször tárgyaltak a Régészeti Egylettelvaló fúzióról is, de az meghiúsult). 1861-től működött a Tóvárosi, 1868 óta pedig a Felsővárosi Olvasókör. Később ez utóbbi a Vízivárosi Olvasókörrel, a Tóvárosi pedig 1907-ben a Vörösmarty Körrel egyesült. Az egyesüléskor a tóvárosi olvadt bele a Vörösmarty Körbe. Az új közös szervezetnek már nem célja a külvárosokba kivinni a művelődés lehetőségét: maga akar a művelődés — és tegyük hozzá: az úri társadalom — központja lenni. A régi hagyományok persze 181
