Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

•!y;JJÜ*«b5, szükség volt arra, hogy az életképes (vidékünk jó talaj- és éghajlati adottságai között a 10—20 holdas) kisgazdaságok tulajdonosainak ismereteit gyarapítsák, arra, hogy az „okszerű", piacképes gazdálkodási alapelveket magukévá tegyék, s így igyekezzenek közlekedési és piaclehetőségeiket a lehető legjobban kihasználni. Ebben az iskolázás, a szakismeretekkel való foglalkozás egész biztosan segített. A mezőgazdasági ismeretek következő lépcsőfokát, a középfokú szakképzést a 30-as években létrehozott Szent István Középfokú Mezőgazdasági Szakiskola biztosította ( 184. ). Épületével (mai Vasvári Pál Gimnázium) zárult le a vasútállomás előtti tágas térnek a kialakulása (tervezte: Széli László). Az iparosképzés a céhrendszer megszüntetése után is döntően a kisműhelyekben folyt, 1883-tól azonban a tanoncképzést iskolai tanfolyamokkal egészítették ki, ahol közismereti tárgyakat és rajzot tanítottak. A tanítást ekkor az elemi iskolák tanítóiból Gőbel János György szervezte meg: 13 tanítóval és 318 tanulóval. 1909-ben épült fel az ipariskola (a Petőfi Sándor utca és a Várkörút sarkán, Dworzsak Dezső tervei szerint; 179.). Az iskolában 30 osztályban oktatták a különböző szakmákra készülő fiúkat, és 8 osztályban a lányokat. Magasabb szintre jutott a kereskedőképzés. Az 1712-ben alakult Kereskedelmi Társulat 1868-ban hozta létre magániskolaként első iskoláját, amely ekkor a Zichy-ház három kis szobájában működött. 1872-től középfokú képesítést adott az iskola, s két év múlva megvették erre a célra Kossuth utca 9. sz. házat, amelynek udvari emeletes épületében működött. A Hunyadi Mátyás Fiú Felsőkereskedelmi új iskolaépületét eredetileg a Pirosalma major telkére (Pirosalma utca körzete) tervezték, végül is azonban 1908-tól a Várkörúton építették, Say Ferenc tervei szerint (180.). A Kereskedelmi Társulat fennállása 200. évfordulóján, 1912-ben avatták fel (mai Népköztársaság út—Petőfi Sándor utca sarok), ugyanez szolgált a társulat székházául, az egyéves női kereskedelmi szaktanfolyam és a kereskedő tanonciskola helyéül is. Eredetileg az iskola előtt, a gyalogjáró szélén állt Bory Jenő szép I. világháborús szobra, amely az iskola elesett diákjainak állít emléket. (A szobor az útszélesítés miatt innen elkerült, az Árpád Szálló melletti kis parkban áll, a csorgókút fölött. ) A nőnevelés akkor még eléggé elhanyagolt feladatát vállalta magára a Ferenc József Nőnevelő Intézet, vagyis a zárda (176—177.). Erre a célra Farkas Ferenc székesfehérvári nagyprépost ajánlotta fel 1853-ban saját házát és az alapító tőkét. Az eredetileg adományozott tőkéből az intézet csak évről évre kapott városi segéllyel működhetett, majd ezt az összeget a 60-as években Farkas Imre püspök visszatérítette és kipótolta. A nőnevelés támogatása bizonyára meglévő gondolat volt, de az alapításhoz, s főként az elnevezéshez döntő lökést adott az, hogy 1853-ban egy csákvári szabólegény, Libényi János merényletet követett el a császár ellen: nyakon szúrta. A császár felépült, s ennek emlékére nevezte el az alapítványt Farkas nagyprépost, így aztán természetes, hogy az intézet jelképes avatása, a kápolna alapkőletétele Ferenc József 1857. évi székesfehérvári látogatásakor történt meg. A növendékek 1864-ben vették birtokukba a szatmári Irgalmas Nővérek által vezetett iskolát. Kezdetben csak elemi ismereteket nyújtott, 1893-tól azonban polgári leányiskolával, majd női ipariskolával bővült 1870 óta internátussal, majd 1927-ben Klebelsberg Kunó vallás- és közokatatásügyi miniszter segítségével új iskolaépülettel a területe is növekedett (mai Petőfi Sándor Általános Iskola; 178.), ahol 1930-tól tanítóképzés is folyt. A városi polgári leányiskolát 1876-ban hozták létre, amely később felső leányiskolává, leánylíceummá, majd 1917 és 1927 között leánygimnáziummá szerveződött (mai Zalka Máté utca elején az ének-zenei iskola helyén működött; 45. ) A fiúk képzésében a híres gimnáziumok léte miatt sokáig nem került sor a polgári iskola megszervezésére; a fehérvári fiúk Mórra jártak polgáriba. Csak 1920-ban nyüt meg a fiúpolgári az egykori „Mirth-laktanya" néven ismert házban (181.). A név polgári tulajdonosáról ragadt rá, a laktanya pedig azért, mert az Arany Sas vendéglő helyén katonai, majd csendőrlaktanya volt egy darabig. Az épületet a Nemzeti Bank palotájának építése miatt bontották le 1935-ben. Ekkor átmenetileg a nőnevelő új szárnyával szembeni épületbe költözött (Teleki Blanka Gimnázium), majd ezt 1932-től átvette az újjá-174