Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

SZENT GYÖRGY ÉS FLÓRIÁN VÉDELMÉBEN Az elmúlt századok dühöngő járványai sok emberéletet oltottak ki. Ha a 18. század még a pestisé volt (az 1709-10. és az 1739-40. évi pestisjárvány halottainak temetője viseli a Gugásdűlő, illetve a Pestispincék nevet, a pestis elmúltának emlékére pedig a Felsővárosi templom helyén állt kápolnát emelték), akkor a 19. század a tífuszé és a koleráé (az 1831-es kolerajárvány emlékére újították fel 1834-ben a Piac téri Mária-képet). Az 1831-es és az 1848-as kolerajárványban 1088 fehérvári halt meg. Az ilyen megpróbáltatásokhoz képest elég kezdetleges volt az egészségügyi ellátás. A 19. század közepén tizenöt orvos volt a városban, de mindannyian a Belvárosban laktak: mutatja ez azt is, hogy a külvárosok népe a legritkább esetben fordult orvoshoz. Kórház építését az utolsó nemesi felkelés (1809) óta fontolgatták. A felkelés céljaira előirányzott pénzből maradt, ehhez jöttek még az adományok, majd a jótékony célú táncmulatságok és a büntetésekből befolyt pénzekkel együtt 1865-ben gyűlt össze a pénz a megyei kórházra. A város ehhez odaadta a hajdani előfogatú házat (a Lövölde út és a Budai út sarkán) és itt nyílt meg 1865-ben az első megyei kórház 32 ággyal, (ebből lett később a huszár pótkeret-laktanya). Ugyanekkor nyüt meg a városi kórház (ekkor Kórház, később Rákóczi utcában) 40 ággyal. Ezek már megnyitásukkor szűkek, célszerűtlenek voltak. 1869—70-ben felnőtt és gyermek ragálykórházat kellett létrehozni: az előbbi a mai Prohászka templom körzetében, az utóbbi a Városmajorban létesült, és 1930-ig itt működött, amíg az új kórház járványosztálya meg nem épült. A megyei Szent György Kórházat 1901. január 2-án nyitották meg; 5 kat. holdon, pavilonrendszerben épült (142, 144). Az építkezés alaptőkéjét a csalai Kégl György alapítványa vetette meg (így lett 1905-ben a Dinnye utca neve Kégl György utca, ma Sallai Imre utca). A kórházat a kezdeti években gázzal világították. Ekkor még nem volt sebészük, így csak kisebb, rutinmûtéteket végeztek, de az aztán ünnepi alkalomnak számított: ahhoz illendően fel kellett öltözni: szalonkabát, keménygallér és kézelő. 1906-ban még kiküldték a műtőből az egyik alorvost, mert csak úgy köpenyben ment be a műtőbe! Ezekben az években a „vincések" teljesítettek itt betegápolói szolgálatot, majd a „Keresztes Nővérek", végül a „Szatmári Irgalmasok" (1923-tól). A kórház első évtizede az anyagi nehézségekjegyében telt el, de 1911 -ben már bővítették: ekkor 220 ágyas lett. 1913-ban épült a Lujza Szanatórium (143), a tbc-s betegek elkülönítésére: korszerű, szabadtéri fekvőhelyekkel a fenyőerdőben. 1917-ben kezdték építeni a Gyermekszanatóriumot, amit a háború miatt csak 1923-ban fejeztek be (a mai idegosztály; 145). 1930-ban a város nyitotta meg a kórház területén a Járványkórházat (mai nőgyógyászat), ekkor nyüt meg az új gyermekosztály is (mai fertőzőosztály). 169